Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nyírkarász, Árpád-kori vár (Juan Cabello)

NYÍRKARÁSZ, ÁRPÁD-KORI VÁR A vár a falu déli szélén, az egykori (a hetvenes években elbontott) Nyíregyháza Kisvárda (délnyugat-északkelet irányú) vasútvonal közvetlen közelében, egy kb. 200300 m széles, északkelet-délnyugati irányú - a település felé enyhén ereszkedő - dombhát végén terül el. A közel kör alakú, észak felé enyhén nyújtott vár egy 67-68 x 63 m területet foglal el. A várdomb nagyjából vízszintes platója 22 x 19 m alapterületű, melynek közepén egy 1848-as emlékmű magasodik. A 4,5-7 m széles árok feneke a plató jelenlegi járószintjéhez képest 4-5 m-el mélyebben húzódik. Az 5,5-8,5 m széles külső sánc a várdomb platójánál általában 1-1,5 m-el alacsonyabban helyezkedik el, azonban a nyugati oldalon a kettő közel egyazon magasságban húzódik. Ennek magyarázata a dombhát keleti irányú ereszkedésében keresendő. A falu neve bizonytalan eredetű. A Karász helynév a személynévként alkalmazott (magyar) kárász hal névből keletkezett. Más vélemény szerint talán a káliz népnévből ered, míg a tájra utaló Nyír előtag megkülönböztetésre szolgál. Az egykori Borsóvá vármegye nyugati, Tiszán inneni területét valamikor a 13. század második felében Szabolcs megyéhez csatolták. Az ezen a területen fekvő falu az oklevelekben Karaz, Karos, Charas, Garaz néven fordul elő. A 14. század elejétől a nemesi megye rendszeresen itt tartotta gyűléseit. A borsovai esperességhez tartozó templomát a Boldogságos Szűz és a Mindszentek tiszteletére szentelték fel. 1310-ben a templomot és papját is megemlíti a pápai regesztum. A 13. század fordulóján a falu földesurai Sándor bán és fiai voltak. Az oklevelekben Karászinak is nevezett Sándor bán első ismert őse, nagyapja, a 13. század első felében élt Drugh, akiről többet nem is tudunk. Fiáról, (Drugh fia) Sándorról azonban számos oklevél megemlékezik. Drugh fia Sándor, István ifjabb király bizalmas híveként részt vett Olmütz 1253. évi ostromában és az 1263. évi „görög" hadjáratban. Ugyancsak részt vett az 1264-65. évi belháborúban, melynek során sikerrel védte meg Feketehalom várát, mint ahogy a háborút befejező Isaszegi csatából sem maradt távol. Érdemeiért a király 1267-ben neki adományozta Ákos nembeli Ernye bán Kazinc, Ludna és Harica Borsod megyei birtokait, amelyeket korábban már Ernye bán is Sándornak adott szolgálatai fejében. Ez utóbbi tény alapján talán nem merész feltételeznünk, hogy Drugh fia Sándor a század közepén még Ernye bán familiárisa lehetett. A királyi adomány idején, azaz legkésőbb 1267-ben azonban már szabolcsi ispán, 1268ban szörényi bán, 1272 szeptember 11. és 1273 március 6-a között pedig az országbírói méltóságot is betöltötte. Valamikor 1272 és 1274 között kazna-i bán, míg 1274-ben szebeni és dobokai ispán. V. István és IV. László jóvoltából, alig hét év alatt számtalan birtokadományba részesül Borsod, Heves, Pest, Szabolcs, Szatmár, Tolna és Zemplén megyében. Ugyanakkor, a királyi adományokon túl birtokainak számát - ha nem is jelentősen - vásárlás útján is növelte. Mindenesetre azt tapasztalhatjuk, hogy Drugh fia Sándornak az 1260-70-es években Szabolcs megye keleti szélén egy egymással is határos, hét faluból álló összefüggő birtoktestet sikerült kialakítania (Karász, Mázsa, Devecser, Laktelek, Bajul, Tas, Kék. Pap település Várdától délkeletre, míg Eszlár, Timár