Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Alsóméra, Puky-kastély (Feld István)

A tervezett helyreállítást megelőző kutatásunk eredményei alapján a tiszta, világos struktúrával és alaprajzi elrendezéssel készült kastély korát az írott adatoknak megfelelően 1800 körűire helyezhetjük, bár a timpanonos nyugati rizalit ennél későbbi időt is megengedne. Építtetője az 1793-ban birtokba jutott és 1816-ban meghalt Puky László megyei alispán lehetett. Ez a kastély homlokzat- és alaprajzi elrendezésében alapvetően megfelelt a mainak. Tudjuk viszont, hogy a földszinti előtér s az északi földszinti terek - a maitól eltérő boltozattal rendelkeztek -, de közelebbről nem ismerjük az első lépcsőházat. Az eredeti ablakok-ajtók részleteit sem tisztázhattuk, az azonban szinte biztos, hogy a homlokzat a ránkmaradt főpárkányból kiinduló függőleges tagolással is rendelkezett. S bár kétségtelen, hogy az alsó szint inkább emelt pinceszintnek, mint lakható földszintnek nevezhető, nincs semmi bizonyítékunk arra, hogy a főbejárat ekkor még nem a földszinten lehetett. Az épületet 1883-ban Puky Gyula törvényszéki, királyi táblai, kúriai bíró, majd debreceni királyi táblai elnöke gróf Péchy Emánuelnek (1817-1890) adta el, később leányágon a Zichyeké lett. Pontosabb adatok hiányában az épület jelentősebb átépítése egyaránt köthető az utolsó mérai Pukyhoz, mint az első itteni Péchy-birtokoshoz. Ez mindenesetre alapvetően átformálta a kastély képét. A külsőben a tetőtér beépítése s a tetőablakok megjelenése volt meghatározó, de ugyanígy fontos változást jelentett az összes nyíláskeret borításának és asztalosszerkezetének teljes cseréje, továbbá a homlokzatok újravakolása is. Az utóbbi során nem csupán az épület színe változott fehérről sárgára, de egyszerűsödhetett a vakolattagolás is. A belsőben a földszint nyugati illetve északi tereinek új, magasabb boltozása illetve az új lépcsőház építése emelendő ki. Az emeleten ugyanakkor a fűtőberendezések átalakítása és a tetőtéri lépcsőfeljáró megépítése sok változást nem hozott. Talán már ekkor elkészültek az épület kovácsoltvas rácsai is. Még kevésbé köthetők pontos korhoz az ezt követő, inkább csak térmegosztásban, fürdőkialakításban és javításokban megnyilvánuló építkezések. Az, hogy a rizalit emeletén a rövid oldalakon rács helyett falazott mellvéd van, elképzelhetővé teszi, hogy a helyi hagyományban megőrződött külső feljárót - ha valóban volt ilyen - már a két világháború közé helyezzük. Az épület 1945 utáni hasznosítása - lakásokat és irodákat alakítottak ki benne - mindenesetre, ha nem is járt pusztulással, nem fokozta az épület értékeit. Sokkal rosszabb, hogy az épület már évek óta üresen áll. Munkatárs: Simon Zoltán Feld István