Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Máriapócs, Szent Bazil-rend kolostora (Juan Cabello - Mentényi Klára)

Máriapócs, Szent Bazil-rend temploma és kolosto ra. Átfestett Olsavszky-címer az egykori refektóri um oldalfalán. Fotó: Juan Cabello, 2001. lászárók eredetileg élénk zöldre voltak festve, a vasalatok sötétzöld színűek voltak. Minden bizonnyal ekkor, a 20. század eleji nagy felújítás idején készülhettek a folyosók színes, öntött műkő burkolatai is. Az ebédlő általunk már csak lemosott, lekapart állapotban megtalált díszítőfestéséről a KÖH Fotótárában feketefehér fotókat találtunk. Ezek a századfordulós jellegű, némiképp neorokokó stílusú festések gazdagítják képünket a refektórium egy korszakáról. Az oldalfalak és a boltozatok szürkéjéhez képest, úgy tűnik a stukkókeretes mezők világosabb színűek voltak, s a boltvállak alját talán plasztikus formák is díszítették. Tudjuk, hogy 1862-ben, a korábbi tető leégése utáni javítási munkálatokhoz kapcsolódva (december 5-én) a házfőnök „... nem kér se pénzt, se mást, csak P. Markiánt, hogy végezze el az aranyozást és fesse ki az ebédlőt, helyette addig elküldi P. Jeromost...". (Anarcs, Dudás Bertalan atya levéltára) Elképzelhető, hogy a refektóriumban - különösen a boltozatokon - azért találtunk csupán olyan kevés meszelésréteget, mert a vakolatot a 20. század elején újonnan készíttették. A stukkókeretek mindenesetre szintén inkább 19. század végi-20. század eleji formát mutatnak, mintsem eredeti barokk vonalvezetést. Ami az aranyozást illeti, a kereteken láttunk sárga színű festéséteget is, ez azonban nem lehet aranyozás. A rossz minőségű átfestésben az oldalfalon fennmaradt két címer (Olsavszky Mánuel illetve a Károlyi család címere) korát nehéz meghatározni. Dudás Bertalan nyugdíjas házfőnök elbeszélése szerint a (legalábbis a 20. század elején) a helyiségeket a következő módon használták. A földszinten az északi oldalon akkor is a hivatalos fogadóhelyiségek kaptak helyet, valamint itt volt a levéltár és a káplán lakása is. A keleti kislépcső alatt működött valamikor a szerzetesek börtöne. A keleti cellákat itt inkább az alkalmazottak lakták. A vikárius, a gazdasági vezető a földszinti déli oldal kettős szobájában lakott, tőle nyugat felé pedig a lisztes és a húsos kamrát helyezték el. A nagyobbik pincében a bort, a kisebbik pincében a pálinkát tárolták. Nyugaton volt az ebédlő, mögötte a konyha, majd a kamra, amely alatt még egy külön kis zöldségtároló pince is helyet kapott. Az emeleten a nyugati szárny déli végében volt (a két síkmennyezetes térben) a házfőnöki lakosztály, tőle északra pedig különböző vendégszobákat rendeztek be. Az északi oldalon helyezkedett el a kápolna, ezt követően szerzetesi cellák, majd a kettős helyiségben a könyvtár. A keleti helyiségsor szintén cellákat tartalmazott, déli végében pedig a kettős szobát a kegyúr méltó fogadására tartották fenn. Délen volt a téli kisebédlő majd ezt ismét cellák követték nyugat felé. A déli homlokzat későbbi (19. század második fele) középső rizalitjában a földszinten és az emeleten is árnyékszékek voltak.