Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Keszthely, Kossuth Lajos utca 30. (Bozóki Lajos)
A tetőcserével párhuzamosan szigetelési munkálatok is kezdődtek, melyek során több helyen felszedték a padlót és az északi szárny alatt húzódó pince boltozat feletti feltöltését - sajnálatos módon régészeti felügyelet nélkül. A feltöltés eltávolítása után a kialakult „árkot" tovább bontva, előkerült a pincevégtől keletre elhelyezkedő korábbi épületrész visszabontott falának alapozási maradványa. E felmenő fal csorbázatát már az 1999. évi kutatás során is rögzítettük. A fal annak a kétosztatú épületnek a nyugati végfala lehetett, amely a kúria legrégibb periódusának tűnik. Az L-alakú épület belső sarkán, a rizalitos szobától északra levő helyiségben egy téglaakna és egy csatorna maradványa került elő, nyugatra és délre futón csatlakozó téglafal maradványokkal. A csatorna betöltésében 18. századi mázas kerámia volt. Az épület Deák Ferenc-kori leírásából tudjuk, hogy ez a termet vendégszobaként használták, így akkor ezt a konstrukciót már nem használták. Korábban azonban a kúria 18. századi periódusában itt szabad vagy csak részben beépített terület volt egy hosszabb északi és egy rövidebb déli, egymásra merőleges épület között. Az előkerült téglafalak és az akna egy itt állt kisebb toldaléképület maradványai lehetnek. Az akna víznyelőként, a konyhához csatlakozva és WC-aknaként is szolgálhatott. A kelet felé induló boltozatos csatorna nekifut az épület előtt elhelyezkedő északdéli tengelyű modern pincének, amely vágja azt. Koppány András - Thúry László KESZTHELY, KOSSUTH LAJOS UTCA 30. Az általam 2001. június 5-én kutatott épületrész egy L-alakú, klasszicista eredetű lakóház hátsó része és a hozzá derékszögben épült traktus földszinti helyiségei voltak. A ház utcai homlokzata kétszer négy + egy tengelyes, középen kocsibehajtó kapuval. A kapualj kosáríves, csehsüveg boltozatos. A hátranyúló egyemeletes szárnyat a 19. században kialakított, vakolt keretes ablakok tagolják és övpárkány osztja két részre, melyre az ablakkönyöklő alatt lévő vakolt tükrök támaszkodnak. A hátsó, keleti szárnyat másodlagosan kialakított nyílások: a földszinten garázsbejárat, az emeleten modern, háromosztatú ablakok törik át. Építőanyagul eredetileg durván faragott mészkő kváderek és kevés tégla szolgáltak, kötőanyagként kőzúzalékos mészhabarcsot alkalmaztak. A boltozatok téglából készültek. Az 1-2. számú boltozott helyiség eredetileg egy terem volt, amelyet utóbb egy válaszfallal két részre osztottak, a csehsüveg boltozat kosáríves hevedere enyhén kiülő falpillérre támaszkodik. A falazat nagyobb méretű, kváderszerű tört kövekből áll némi tégla kiegészítéssel, a boltozat szintén tégla. A 2. számú helyiség nyugati falán egy korábbi, a jelenleginél szélesebb ajtónyílás teherelhárító íve és bal oldali szára került napvilágra, mely a főfallal és a boltozattal egyperiódusú. Az ajtó eredetileg az udvarra nyílt, melyet később beszűkítették és a tengelyét kissé eltolták. Ezzel párhuzamosan a
