Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vonyarcvashegy, Szent Mihály-kápolna. A belső festések helyreállítása (Rády Ferenc)

Vonyarcvashegy, Szent Mihály-kápolna. A belső tér a bemutatott falfestésekkel. Fotó: Rády Ferenc, 2001. zadfordulós, vagy a 19. század első évtizedeiből való népi klasszicistái?) festést lehetett helyreállítani. A szentély falain azonban ez a réteg, mint oltár nélkül maradt oltárháttér maradt fenn, mint a legutolsó azon kifestés rétege, mely még a kis kápolnához tartozott. Később, dokumentálás után, ezt a legfiatalabb réteget le kellett fejteni a korábbi 18. századi rétegről. Jelenleg ennek a látványnak a felvételei ismertek, mert 1973-tól 2001 őszéig ezt az állapotot, illetve a fagyásoktól romló felületet fotózták, s lett szakmai körben ismert. Ez az ismertté vált állapot, - többek között - szintbehozás nélkül hordozta a felületsíkból átlagban 1 mm-re kiálló tömésfoltokat, mely a legfiatalabb rétegből maradt vissza, akkor amikor a gyors - rövid idő alatt - elvégzendő továbbtárás (egy egész réteg lefejtése) került sorra, majd a befejezés lehetősége nélkülS szakadt meg. Most lehetettkellett szintbehozni, sorvasztani ezeket a pikkelési foltokat. Ezekről tévesen és felületesen, mint ki nem tömöttről írtak!! A helyreállítás befejezése azt a feladatot adta, hogy újra vizsgáljam és értékeljem a rendelkezésemre álló alapokat: azt állapotot, melyben 2001-ben volt. A feltárás, a tisztítás, tömés, konzerválás, semlegesítő „retus" alkalmazott megoldásai (naplómból vett akkori feljegyzések segítségével) az akkori tendenciák alá voltak rendelve. Nagy semlegesítő színfoltok akvarellel a töméseken, a töredékesség fenntartása, felmutatása a bemutatásban, ez volt a támogatottabb - vagy előírt - megoldás, melyben az építészek