Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vaja, Vay-kastély (Juan Cabello)

- övpárkányt is. A homlokzatokat ennél árnyalatnyival sötétebbre meszelték. Az épület eredeti lefedését nem ismerjük, ám feltételezzük, hogy magasan kiemelkedő nyeregtető zárta le. Az épület tömegformálása, szimmetrikus alaprajzi elrendezése, valamint az első három szint (pince, földszint és első emelet) boltozott terei kétségtelenül egységes és jól átgondolt építési koncepcióra utalnak. Ezen véleményünket csak tovább erősíti az a tény, hogy az egységes koncepció olyan építészeti részletekre is kiterjedt, mint a belső aknás árnyékszékek (melyek egy része a lépcsőház felől voltak megközelíthetők), a lépcsőházból nyíló szenelők, a zárt kályhák és a kandallók kialakítása. A tervezés során fokozott figyelmet szenteltek a különböző funkciók elkülönítésére. Példaként említhetjük a konyha és a raktár egységét, vagy az első és második emelet hálószobáit és az abból nyíló árnyékszékeket, valamint a lépcsőházhoz csatlakozó szenelő-fülkéket és árnyékszékeket. A kastély ennek alapján inkább sorolható az Északkelet-Magyarországon a 16. század végén vagy a 17. század első negyedében épült kastélyok sorába (Kéked, Golop). Mindenesetre ezen feltevésünket erősíti meg a földszinti nagyterem boltozatán lévő - az építkezés befejezésére utaló - 1650-ben készült felirat is. Az északi torony 1659-ben, míg a déli valamikor a 17. század végén vagy a 18. század elején épült meg. Feltehetően ekkor veszik körbe a kastélyt mély és széles árokkal, melynek partját kerítés (esetleg palánk) erősítette. A 19. század második felének építési tevékenysége nyomán nem csak a kastély külső, hanem belső megjelenése is alapvetően megváltozott. A térelrendezés szempontjából meghatározott változtatást jelentett a boltozott lépcső elbontása. Az új nyomvonalra felfűzött lépcsőt nem a délkeleti sarokból, hanem az északi fal keleti oldala mellől indították el. Az eredeti ajtónyílások döntő többségét elbontották, illetve részben elfalazták, mások méreteit megváltoztatták. Helyettük a terek észak- déli tengelyében - a megemelt padlóhoz igazodó - kőkeret nélküli ajtókat alakítottak ki. (Ennek érdekében még a boltozati vállakat is visszafaragták.) Az ablakokból szintén eltávolították a kőkereteket, majd - a korábbi ablakok fülke szélességét hellyel-közzel megtartva - csúcsíves lezárású áthidalókat építettek be. Néhány ablakot elfalaztak. A földszint fektetett téglalap alakú ablakai helyett hosszabb és szélesebb nyílásokat képeztek ki. Úgy véljük, hogy a keleti fal pinceablakai is ekkor készülhettek. A keleti fal első emeleti szintjén egy - reneszánsz ablak és ajtó szárköveiből összeállított - külső bejárati nyílást alakítottak ki, melyhez a homlokzat elé épített rámpán lehetett eljutni. A tüzelőberendezések nagy részét megszüntették, helyettük (nem mindig a régi helyén) mázas kályhákat állítottak fel. Az épületet kívül-belül újra vakolták. A termek nagy részét fehérre meszelték, mely alól csupán a földszinti nagyterem szürkés kifestésé tér el. A második emeleti nagyterem freskója, valamint oldalfalainak kváderfestése is ekkoriban készült. Juan Cabello