Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Túrricse, református templom (Juan Cabello)

mondható. (Szamárhátívvel lezárt, ám reneszánsz profilos tagozatos kapuzat épült pl. Balkányon és Nagygécen.) jellegzetesen elnyújtott szentéllyel épült templomot ebből az időszakból a tágabb környékről többet is ismerünk. Ilyen például a Bereg megyei Komoró és a Szatmár megyei Szamosbecs vagy a kárpátaljai Csetfalva temploma, de említhetnénk a Szabolcs megyei Belgégényt, a mai Kótajhoz tartozó Keresztútat és Bérceit, melynek templomát 1944-ben a visszavonuló németek robbantották fel. (Magyar református templomok. 1-2. Szerk. Kováts J. István. Budapest, 1941.141,642., Középkori templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Nyíregyháza. 2000. 18, 25, 83,90., Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. I. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1986.191,323., Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. 36, 38, 108.) A templom 15. század végi (s nem 16. század eleji) építését azonban nem a fentiek bizonyítják - amelyek máskülönben ennek eldöntésére önmagukban mégis csak alkalmatlannak bizonyulnak - hanem az az 1501-ben íródott birtokbecsű, amely a néhai Várdai László leánya, Judit számára készült. Ebben többek között a (túr)ricsei templom is szerepel: „ecclesiam lapideam sine Turri cum sepultura...". (Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Szerk. Entz Géza. 1986.1. 191, 204. 43. lbj., Ricse a 15. század második felétől, a (kis)várdai uradalomhoz tartozott. (Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. Budapest, 1890.1. 506.) 1696 körül a templomot már a reformátusok használják. („Istorum omnium temple Calvinistae administrant." Hevenesi IX. I. 293.: Collectio Hevenessiana. I-XCIII.) Az 1956-ban elbontott, fából épített harangláb 1784-ben készült el. (KÖH - Tervtár. Ferenczi Károly hagyatéka.) Az első lényeges változást az 1790-1792 között elvégzett nagyléptékű átalakítási munkák okozták az épületen. Ekkor bontották el sekrestyéjét, elfalazva egyúttal kőkeretes ajtaját, de ugyanekkor bontották le szentélyének boltozatát, a hajó síkmennyezetét, valamint diadalívének felső részét is. A megszüntetett boltozat és mennyezet helyén egy, a templom teljes hosszában egyazon magasságban húzódó - terem teret létrehozó - famennyezet készült. A famennyezeten látható 1792. évszám minden bizonnyal az építkezés befejezésére utal. Ugyancsak e munkálatokhoz kötjük - az amúgy már 1795-ben javításra szoruló - a kutatás megkezdésekor még meglévő fedélszék elkészítését. Minden bizonnyal ebben az időszakban javíthatták ki a meggyengült falkoronát, illetve bonthatták el fogrovatos főpárkányát. A feljegyzések tanúsága szerint a falakat is újra vakolták. Nyilvánvaló, hogy ezek az átalakítási munkák a nyílászárókra is kiterjedtek. 1872-ben újra renoválták a templomot, ám azt azonban nem tudjuk, hogy mire is terjedtek ki ezek a munkák. Talán az ablaknyílásoknál megfigyelt átalakítások (külső és belső könyöklők felfalazása, kávák belső oldalának visszavésése), valamint az egyrétegű asztalosszerkezetek elhelyezése köthetők erre az időpontra. ( Debrecen, Református Kollégium Levéltára. Canonica Visitatio 1809.) 1958-ban a homlokzatokat vakolták, majd 1966-ban újra festették. 1978 és 1982 között Oltai Péter irányításával a külső homlokzatokat újították meg. 2001-ben a teljes épület helyreállítását megelőző falkutatásra került sor. Építész: H. Csorba Bernadett, falképrestaurátor: Lángi József. Juan Cabello