Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Tiszaszentmárton, református templom. A falfestések kutatása (Lángi József)

templom falfelületeinek teljességre törekvő kutatását megfelelő eszköz hiányában nem lehetett elvégezni, mindennek ellenére jelentős eredményeket értünk el. Középkori freskóknak eddig ugyan nyomát sem találtuk, de több építéstörténeti szempontból fontos részlet feltárásával járultunk hozzá a belső tér középkori állapotának megismeréséhez. Megtaláltuk a szentély boltozatának lenyomatát, és a déli falba mélyedő papi ülőfülkét. A szentségtartó fülke cementvakolattal felhizlalt kőkeretén több rétegű, roncsolt színezést tártunk fel, sőt ennek eredményei alapján a szárkövek eredeti profilját is rekonstruálni lehet. A szentély északi falán egyetlen ponton találtunk egy durván felhordott fehér meszelésre fekete színnel írt antikvabetűs feliratot a sekrestye-ajtótól nyugatra. Ez viszont már a gyülekezet református hitre térése után készült. A hajó északi falának vizsgálatakor kiderült, hogy a középkorban jelentősen megmagasították. Vizsgáltuk a déli falon feltárt, korai építési periódushoz tartozó mérműves ablak festéseit, melyekről kiderült, hogy minden réteg csupán fehér meszelés, színezésnek, osztásnak nyomát nem találtuk rajta. Jó példája ez annak, hogya középkorban a kőfelületeket már a beépítésük után festették. Érdekes jelenséget figyeltünk meg a hajóban, ahol a falak felmagasítása utáni első vakolatréteg festése homogén sötétszürke volt. Eleinte égésnyomokra gondoltunk, de minden falfelületen megtaláltuk ezt a teljesen egységes színezést, melyen semmiféle osztásnak nyoma nem volt megfigyelhető. Ablakai körül, a lábazaton és a falkoronánál is ugyanolyan intenzitású volt ez a szín, ezért laboratóriumi vizsgálat elvégzését tartottuk szükségesnek. Az ÁMRK laboratóriumában készített vékonyréteg csiszolatok és a pigmentanalízis igazolta feltételezésünket, miszerint itt nem égés során keletkezett elszíneződésről, hanem egy meszes kötőanyagú festésrétegről van szó. A hazai emlékanyagban hasonló, 15. századra keltezhető kifestésről nincs információnk. A templom reformáció után keletkezett kifestésének egyetlen részletét találtuk meg a nyugati falon, ahol a szürke rétegre felhordott, több rétegű fehér meszelések egyikén nagyon egyszerű, durva festői eszközökkel négykaréjos, vörös rozettákat festettek. Átmérőjük közel egy méter. A belső munkák megkezdése előtt további vizsgálatokat szükséges végezni a szentélyben és a diadalíven, illetve a hajó magasabb régióiban. Homlokzatain viszont alig van esély arra, hogy itt értékelhető festésnek nyoma maradt, mert az 1980-as években nagyarányú vakolateltávolításra került sor, amelynek során beton keménységű kőporos vakolat készült. Hajójának déli falát pedig már a 19. században átépítették. Lángi József