Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szombathely, Szentháromság-oszlop (Módy Péter)

dolata. Előkerültek régi fotók és az 1867ben készített tervrajz is a levéltárból, ami még bécsi colban, de bekottázva mutatta nemcsak az oszlopot, hanem a kerítést is. Régészeti kutatással keresték meg az oszlop eredeti helyét a Fő téren, és a felmérések után komoly alapozás készült a több tonna összsúlyú építménynek. A visszatelepítés természetesen bontással kellett kezdődjön. Az izgalmas feladat számos tapasztalattal szolgált, különösen az öszszeépített darabok pontos illesztése volt szakmai tiszteletet parancsoló. Jellemzőek voltak a kapcsolódó felületekbe helyezett vendégcsapok, és az elhelyezést segítő ún. krepni lyukak, amikbe egymásnak feszülő vas ékekhez kapcsolódó láncon emelték helyükre a köveket. A margitbányai durvamészkőből faragott teljes kompozíció, kerítés nélkül, 34 db kőelemből állt. Az átépítéssel lehetőség nyílt egy alaposabb restaurálásra, ahol a talapzat alsó, sóterhelt részét új anyagból tudtuk elkészíteni. A feljebb jelentkező, erős foltosodást is a felszívódó sómennyiség okozta. Itt az intenzívebb sóeltávolításra a Remmers cég Entsalzungkompresse nevű készítményét használtuk, elsősorban a nagyobb, sík felületeken, míg máshol desztillált vizes, papírpépes kezelést használtunk. (A gyárilag bekevert sószívó anyag jól működött, de azt kellett tapasztalnunk, hogy csak erős vízsugárral lehetett eltávolítani a felületen visszamaradt vékony filmréteget.) A sómennyiség kritikus mérték alá szorítását ellenőrző mérésekkel regisztráltuk. A tisztítás és sómentesítés után, a szükséges száradási időt kivárva, Remmers Funcosil 300 kovasavészteres konzerválószerrel itattuk be a talapzat felső részét. A kiegészítéshez használt restauráló habarcs is e gyár terméke, amit színében és struktúrájában pigment és kőzúzalék hozzáadásával az eredeti kő megjelenéséhez hangoltunk. A megkopott, fémaplikációktól elszíneződött szobrok felületén szintén sok munka akadt. Mindenesetre a Jézus és az Atyaisten figurák glóriáit rozsdamentes lemezre cseréltük az aranyozás előtt. Ugyancsak rozsdamentes anyagot használtunk az összeépítéshez szükséges csapozásoknál. Az összeépítés kezdetekor mi is az alsó talapzati tömbbe rejtettük azt a kőládikát amit a bontáskor találtunk, és amiben az áthelyezéskor palackpostába rejtett üzenet még olvasható volt. Volt egy másik papír is az üvegben, ami az áthelyezéskor segédkezők névsora lehetett, de ezt már a Savaria Múzeum tárgyrestaSzombathely, Fő tér. Raffersperger Ignác: Szentháromság-oszlop, 1869. Részlet az Atyaisten alakjával. Restaurált állapot. Fotó: Módy Péter, 2001.