Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szigliget, vár (Gere László)

borítja, Mennyezetén gazdag architektonikus keretezéssel körülvett, Szent Márton mennybemenetelét ábrázoló freskó látható. Oltára is áll, amely falazott szerkezetű és műmárvány borítású. Oromzatát Márton püspök aranyozott címere díszíti, volutás posztamensein Szent László és Szent Imre stukkószobra látható. Ikonográfiailag rendkívül érdekes oltárképét Vogel Gergelynek tulajdonítják, témája a Szentháromság által megkoronázott Szűz Mária, kinek kibomló kék köpenyét angyalok feszítik ki a földi szférában megjelenők felett. Itt a központi alak Szent István, aki koronáját ajánlja fel Máriának. Ugyancsak Vogel műve az a négy darab stukkókeretbe foglalt olajkép, amely Szent Márton életéből vett jeleneteket ábrázol feliratszalagok kíséretében. E képeket és a mennyezetfreskót 1897-ben Steiner Rezső soproni festő radikálisan „restaurálta". Az olajképek húzószéleit levágta, majd dublírozta őket, és jelentős átfestéseket is alkalmazott. A kápolna mellett fennmaradt a könyvtárszoba boltozatát díszítő, műmárványozott alapsíkra felhordott, aranyozott stukkó is. Közepén Márton püspök monogramja, körülötte pedig a tudományok szimbólumai láthatók. Szerencsére berendezése szintén megmaradt, amelyet ma az Iparművészeti Múzeum őriz. A déli szárny nyugati részén vizsgálataink szerint a nagy terem boltozata csak a 19. századi építkezések idején készült, falképei pedig megelőzik a barokk tölgyfa lambériát. A mellette nyíló szobában a Bíró Márton-féle építkezéseknél korábbi, rendkívül jó színvonalú ablakbéllet festést tártunk fel. Ezt az ablak melletti falat MB monogramos téglákkal köpenyezték meg, tehát festése még Márton püspök építkezései előtt készült. Lángi József SZIGLIGET, VÁR A 2001. évben az Alsó- és a Felsővárban folytattam feltárást. A nyári idényben a Felsővár udvarának középső szakasza és a nyugati belső torony északi falához kapcsolódó, háromosztatú ház került feltárásra. Az udvari munkálatok során csak az 1,2 m vastag pusztulási réteget távolítottuk el. A várudvar járószintjeinek vizsgálatára a 2002. évi ásatás során kerül sor. A törmelék alatt az udvaron - a felrobbant lőportorony alatti részen - egy teljesen ép szakállas puska került elő, nagymennyiségű golyó és a torony fa szerkezeteinek vasalataival együtt. A háromosztatú házat az 1965-1966. évi helyreállítás jelentős részben roncsolta, majd ezt követően Kozák Károly feltárta. A kőműveseknek a nyugati várfalat kiásó árka teljesen megsemmisítette a ház osztó- és északi zárófalának 0,5-1,2 m-es szakaszát. A nyugati belső torony szerencsére túlélte ezt a rombolást. A ház déli helyiségében - a torony fala mellett - ásott kutatóblokkban így megállapíthattuk, hogy a torony és a várfal kövei kötésben vannak, így a torony a vár korai periódusához tartozik. A ház többi falának vizsgálata során kiderült, hogy azok több építési periódust képviselnek. A ház legkorábbi része az északi téglapadlós helyiség, ennek építési korát még nem