Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

zán látható többszintes épületek azóta teljesen eltűntek a föld színéről.

40 A Rómer által látott, vörösre festett falú épületek és a jezsuita templom nyugati és déli oldalánál húzódó épületek azonosságát bizonyíthatja az a tény, hogy ezek feltárásakor nagy mennyiségű vörösre festett vakolatot találtunk. Végezetül két kőtöredéket szükséges még megemlíteni. Mindkettő a kolostor udvarán, újkori feltöltésből került elő. Az eddigiektől eltérően ezek nem az épületek építészeti kialakításához, hanem azok funkcionális használatához tartoztak. Az első egy kisméretű medence peremtöredéke. Egyaránt tartozhatott szenteltvíztartóhoz vagy csorgókúthoz. Ez utóbbi lehetőséget megvizsgálva érdemes néhány szót ejteni a kolostor vízellátásáról. Az ásatások során mindezidáig nem sikerült sem kutat sem ciszternát feltárni, így nem tudjuk, hogy miként biztosították a kolostor vízszükségletét. Kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy a friss vizet a kolostortól délre folyó Sédből nyerték. Az 1387-es szerződésben szó esik egy boltozott vízvezetékről, amely a konyhától, az árnyékszékeken keresztül, a Séd patakig vezet. Itt valószínűleg a ciszterciekre jellemző korszerű, vízöblítéses szennyvízvezetékről lehet szó. Miután a kolostor területén természetes vízátfolyást nem ismerünk, kérdéses, hogy honnan biztosították az öblítéshez szükséges vízmennyiséget. Erre a célra esetleg megfelelt a konyhából kiöntött mosogatóvíz, de a hegyoldalról időnként lezúduló csapadékvizet is felhasználhatták. Ha azonban mégiscsak létezett valamiféle állandó vízfolyás, akkor az biztosíthatta egy csorgókút működését is. A kérdés eldöntését a további kutatásoktól remélhetjük. A csatorna megtalálása már csak azért is fontos lenne, mert ennek alapján azonosítani lehetne a szerződésben szereplő épületrészeket. A másik faragvány egy napóra töredéke. (12. ábra) A számlap jobb felső sarkának kisméretű maradványán két vonal által határolt, derékszögben megtörő szalagon egy VI-os és egy VII-es szám látható. A számokon keresztül két, egymással 21 fokos szöget bezáró vonal húzódik. Metszéspontjuk kijelöli az árnyékvető pálca helyét. A rudabányai középkori templom saroktámpillérén látható napórán az óravonalak egymással bezárt szöge nagyjából ugyanennyi: 22-23 fok. A jellegzetesen középkori rudabányai napóra nem a mai értelemben vett órákat, hanem az imaórákat jelezte. Ez alapján a veszprémvölgyi töredék is hasonló feladatot láthatott el. Eredeti elhelyezése ugyanúgy elképzelhető a templom, mint a kolostor falán.

41 A veszprémvölgyi kolostor kutatása még távolról sem mondható lezártnak. Az ásatási dokumentáció és leletanyag feldolgozása még csak a kezdetén jár. Ezek részletes kiértékelése még sok ponton módosíthatja az itt leírtakat. Szerencsés esetben újabb kőfaragványok is előkerülhetnek. Ebből a szempontból különösen fontos a vár déli erődítéseinek vizsgálata, de Vörösberény vagy Padrag templomai is rejthetnek meglepetéseket. JEGYZETEK 1 Jelen mű az ásatási beszámoló folytatásának, illetve bizonyos szempontok szerinti kiegészítésének tekinthető. Ebből kifolyólag elolvasása előtt érdemes áttanulmányozni Fülöp András és Koppány András ugyanebben a kötetben megjelent cikkét: Fülöp András - Koppány András: A veszprémvöl-