Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

10/b.Veszprémvölgy, apácakolostor. Az apácakarzat rekonstrukciója, kelet-nyugati irányú metszet. 2002. Rajz: Bodó Balázs tunk. Annál inkább szóba jöhetnek a karzat hátsó, eldugottabb részén feltételezhető falpillérek, bár tekintve az árkádívek igényes kialakítását ez sem tűnik valószínűnek. Várakozásainkkal ellentétben a kolostor átépítéséről sokkal kevesebbet sikerült megtudnunk. A szerződés részletes leírása ellenére nem találtunk olyan biztos fogódzókat, amelyek alapján az abban szereplő helyiségeket megnyugtatóan azonosítani lehetne. A szóba jöhető épületrészek közül csupán a toronyhoz közvetlenül délről csatlakozó, téglalap alaprajzú helyiség mutat olyan jellegzetességet, amelynek alapján azonosítását meg lehet kísérelni. Ennek nyugati, keleti és északi falához másodlagosan vékony, 45 cm széles padka épült. A padka alapozás nélkül, közvetlenül a terem padlójával megegyező szintről indul. Magassága sehol sem nagyobb fél méternél. Felületén megmaradt vakolata az északkeleti saroknál átfordul. Nem valószínű, hogy a jelenség utólagos dongaboltozathoz tartozott, hiszen egyrészt nincs lealapozva, másrészt ez esetben az északi oldal belső köpenyezése fölösleges. Sokkal valószínűbb, hogy a padka belső berendezéshez, tudniillik a falak mentén húzódó ülőpadhoz tartozott. Ilyen padokat két helyiségben szoktak alkalmazni: a káptalanteremben vagy az ebédlőben. Alaprajzi helyzete és fennmaradt bejáratai ugyan eltérnek a szokásos kialakítástól, de a falai mentén belül körbefutó padka alapján joggal gondolhatunk az előbbi lehetőségre. A padka mellett a