Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

9. Veszprémvölgy, apácakolostor. Kapu szárkövének töredéke. 2000. Rajz: Bodó Balázs ző magasságú teret kötött össze. Amennyiben a szerkezetet a toronyhoz lehetne kötni, úgy annak készítőjeként Konch mestert lehetne azonosítani, hiszen az 1387-es szerződésben a torony beboltozásáról is szó esik. A kérdést a kőfaragványok felmérése és a szerkezet rekonstrukciója döntötte el, ugyanis alaprajzi mérete nem illeszthető rá a toronyra. Az építmény lokalizálásánál korábbi épületek átépítése is szóba kerülhet. Ebből a szempontból két lehetőség adódik. Az első a korábbi templom szentélyének gótikus átépítése. A szentély és a szerkezet szélességi mérete ugyanis megegyezik. Az árkádív ez esetben a diadalívvel lenne azonosítható. Az ásatás eredményei alapján ez a feltevés mégis kizárható, hiszen a boltozott tér hosszmérete nagyobb a szentélyénél. Felvethető ugyan, hogy az új szerkezetet a régi szentélyfej hajó felőli köpenyezésével oldották meg, de ennek semmiféle nyomát nem találtuk a feltárás során. Alaprajzi méretei nyomán merült fel az a lehetőség, hogy az említett szerkezet a kriptás kápolna szentélyének boltozata lenne. Ebben az esetben biztos fogódzót kapnánk ennek datálásához, ami megegyezne kifestésének idejével. Bármennyire is csábító ez a lehetőség, ellentmond neki, hogy az árkádív feltételezhető helyén itt sem találtunk komolyabb alapozást. További problémát vetnének föl a hajó keleti sarkaiban ez esetben keletkező kisméretű terek. Legvalószínűbbnek a 14. századi templomból való származtatás tűnik. Itt ismét két szerkezet jöhet szóba. Az egyik a hajó déli oldalához kapcsolódó négyzetes alaprajzú, boltozott építmény. Ellentmond ennek a helyiség 5,4 x 4 m-es belmérete, amelyben a szóban forgó boltozatot csak pillér közbeiktatásával lehetett volna megoldani, márpedig az ásatáson erre utaló nyom nem került elő. További probléma az árkád 60 cm körüli falvastagsága, ami kisebb a templomhoz köthető egyéb kőfaragványokból ismert 83 cm-es falvastagságnál. Másik lehetőségként kínálkozik a templom nyugati részén feltételezhető apácakarzat. A női kolostorok egyik jellegzetessége, hogy szemben a férfi kolostorok szentélyhez kapcsolódó kórusával, az apácáknak a templom nyugati végében volt az elkülönített helyük. Ezt kezdetben a földszint rekesztőfallal történő lehatárolásával is megoldhatták, de korszakunkra már egyre inkább karzatokra került a kórus. A földszinti apácakórusok alkalmazását végül az 1431-48 között tartott bázeli zsinaton tiltották meg.

25