Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragványai

lO/a. Veszprémvölgy, apácakolostor. Az apácakarzat alaprajzának rekonstrukciója. 2002. Rajz: Bodó Balázs Veszprémvölgyben a hajó keleti végében került elő a kórus 1 m széles sávalapozása. Az alapozás dél felé az elbontott kápolna falánál megszakad, de déli vége a hajó falánál előkerült. A szóban forgó szerkezet méreteit tekintve, nyolcszögű karzatpilléreket feltételezve,

26 pontosan három árkádív adódik ki. A karzat északi falánál mérhető 4 m-es hosszúság azonos a szerkezet hosszméretével. Gondot jelent a rekonstrukciónál a középkori templom nyugati zárófalának ferdesége, ami miatt a karzat déli fala 1 m-rel hosszabb az északinál. Az így adódó trapéz alakú teret nehezen lehetne szabályos boltozattal lefedni. Feltételezhetően a problémát valamilyen segédszerkezet alkalmazásával oldhatták meg. Erre a célra leginkább falpillérek alkalmasak. Falpillérek esetén azoknak az alapozásban is látszódniuk kellene. Megvizsgálva a nyugati templomzáródás feltárási alaprajzát szembetűnő, hogy a feltárt alapozások nem követik a barokk templom falait. Az alaptömbök közül a legnyugatabbi ferde alapozás, a rajta talált vakolatnyomok alapján, a középkori templom felmenő falával azonosítható. Visszabontott maradványára ültették rá a barokk templom szentélyének északnyugati és nyugati falát. Ebből a célból a középkori falmaradvány keleti oldalát valószínűleg köpenyezéssel is megerősítették. A szentély délnyugati falának alapozásánál várható lenne, hogy az a falsíkot kövesse. A feltárás során előkerült alapozások ezzel szemben, nagyjából észak-déli irányban az említett falszakasz alá futnak. A fal délkeleti vége ezáltal lelóg az alapozásról. A jelenség magyarázatára két lehetőség adódik. Az első, miszerint a barokk szentélyt eredetileg egyenes záródással tervezték, és csak későbbi terv változás során nyerte el mai alakját. A másik, számunkra most érdekesebb lehetőség, hogy az alapozással itt is korábbi maradványokhoz igazodtak. Utóbbi esetben erre az alapozásra támaszkodhattak a feltételezett falpillérek. (4., 10. ábra) Itt érdemes megemlíteni egy - a hajó területén talált - lábazattöredéket is. A rézsűs lábazat keresztmetszete kissé nyújtott ívű. Faragása igénytelen. A formát csak elnagyolva, hegy es vésővel alakították ki. A végső formázást a felületre felvitt habarccsal oldották meg. A faragvány hátsó oldala szabálytalan kialakítású felület. Mindezidáig nem találtunk olyan épületmaradványt, ahol a pillérlábazat elképzelhető lenne. A templom hajójának esetleges falpilléreire a faragvány primitív kiképzése miatt aligha gondolha-