Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

SZEMLE - A Livraisons d’historie de l’architecture című új francia építészettörténeti folyóirat (1-3/2001) (Granasztói Olga)

Egy szimbolikus intézkedés A költségvetés évenkénti megállapítása nem könnyíti meg az épített örökségért felelős intézmények dolgát. A műemléki helyreállítások gyakran több évig is eltartanak, mivel azonban ezeket a beruházási hitelekből fedezik, nem mentesülnek a kormány megtakarító intézkedései alól sem. A legjobb módszernek ezen kockázatok ellen a kiadások hosszú távú tervezése tűnik. A programtörvények a hosszú távú tervezés logikájának engedelmeskedve, szándéknyilatkozatként értelmezhetők, nem kötik meg a kormányzat kezét. A tervezett költségeket évről-évre kell ugyan megszavazni, de a parlament által jóváhagyott kiadások legitimitását nehéz kétségbe vonni. A műemlékek védelmét szolgáló programtörvény ötlete a miniszterelnöktől, Michel Debré-től származott eredetileg, de a kulturális miniszter, André Malraux is hamar magáévá tette. Az ő ösztönzésére 1960-ban készült el egy jegyzék azokról a kiemelkedően fontos műemlékekről, amelyek felújítása szükségessé vált. Az 1962-es programtörvény azoknak az erőfeszítéseknek a sorába illeszkedik, amelyeket az első világháborútól kezdve tettek Franciaországban a nemzeti építészet legismertebb épületeinek megmentésére. Versailles-ban, Fontainebleau-ban és Reims-ben már a húszas években több évre tervezett munkálatok indultak meg, amelyekhez amerikai mecénások hozzájárulása is szükséges volt. A Rockefeller adomány nagy nyilvánosságot kapott, és komoly visszhangot keltett. Ettől kezdve vált egyre inkább szokássá, hogy a leghíresebb épületek felújításáról a média is hírt ad. 1953-ban egy „külön számlát" nyitottak a versailles-i kastély felújítására, amelyen nemcsak a költségvetési támogatásból származó összeg szerepelt, hanem magánszemélyek, cégek adományai, a lottóba épített támogatás, valamint a belépőkből származó bevételek is. Az egész terület felújítása, és benne a múzeum kialakítása is ennek köszönhetően lépett előre. Ugyanígy az ötvenes években készül el a Gabriel-féle Opera helyreállítása is. A közvélemény egyre inkább azt érzékelte, hogy az állam kilép a megszokott támogatási keretekből, és a legjelentősebb, de rossz állapotban lévő műemlékek segítségére siet. A programtörvény előre megszabott időre szólt, és célja az volt, hogy viszonylag kevés számú épületre jelentős összegeket fordítson. Az öt éves programban hét műemlékkel foglalkoztak. Párizsban a választás a Louvre-ra és az Invalidusokra, az Ile-deFrance régióban a vincennes-i várra, a fontainebleau-i és a versailles-i kastélyra, vidéken pedig a chambord-i kastélyra valamint a reimsi katedrálisra esett. Mint látható a De gaulle-i vezetés, amelyik Franciaország tündöklését helyezte politikai célkitűzéseinek középpontjába, kiemelte az örökségből azt, ami legjobban szolgálhatta céljait. A hét kiemelt műemlék közül öt egykor királyi rezidencia volt. Ugyanakkor pedig az Invalidusok épületegyüttese szorosan kötődik XIV. Lajos és Napóleon emlékéhez. A listán az egyetlen tisztán egyházi műemlék a koronázó székesegyház. A hangsúly tehát a hatalmat megtestesítő helyszínekre esett, ezzel mintegy rámutatva a nemzeti gondolat örök érvényességére. Akkor, amikor az algériai háború újabb válsággal fenyeget-