Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

VITA - Enyedi Pál-Fontana Eszter: Történeti orgonáink védelme

TANULMÁNY 175 Kovács Klára A BUDAPESTI MOZI 100 ÉVE Kiállítás az Ernst Múzeumban, 2001. május 31 - 2001. július 1. „Vörös és kék fények égtek ebben a sötétben. Vörös és kék üveggyöngyök foszforeszkáltak ebben a falban. Kráterek voltak ebben a vörös és kék hömpölygésben, kitörő vulkánok, ahogy mindent magával sodornak. A fiú elbódultan bámult az üveggömbbe, és közben egyre a mozi nevét ismételgette: - Tivoli, Tivoli, Tivoli". Mándy Iván költői sorait hívtam segítségül annak a kevés szóval definiálható jelenségnek a megelevenítésére, amelyet a magyar nyelv (Heltai Jenő alkotói segédletével) egy négybetűs szóba sűrít: mozi. A mozi és ennek változatai: kinematográf, mozgó, kispiszkos, filmszínház, multiplex: a magyar nyelv is szintaxistól függően használja e szinonimákat, és különbözteti meg azt a teret, ahol a filmgyártás kezdeteitől napjainkig a mű találkozhat közönségével. Időközben aztán tovább mélyül jelentéstartománya: ha egy filmcézár mondja: „Csináljunk egy jó mozit!" - korántsem egy új épület, hanem új film készítését érti alatta, ahogyan a „moziba járás, mozizás" sem pusztán egy-másfél óra filmvetítést jelent. Nem könnyű feladat tehát a szó mögött rejtőző jelentések bemutatása, amelyre az Ernst Múzeum vállalkozott, az alábbi Mándy-idézetben szereplő hajdani Tivoli mozi (építész: Skutetzky Sándor, 1912) feletti kiállítótereiben. A magyar mozitörténet kezdete egy jól megragadható dátumhoz köthető: az első vetítés 1895 decemberében történt, az első kifejezetten erre a célra létrehozott vállalkozás pedig 1896 nyarán már működött, de a csekély érdeklődés miatt hamarosan bezárt. Alkalmi vetítések persze zajlottak, főleg a Millenniumhoz kapcsolódó Osbudavára területén. Igaz, kezdetben még nem klasszikus értelemben vett filmet (történetet), hanem minden érdekes jelenséget szalagra rögzítő mozgóképet mutattak be. A mozi-őskor vetítési helyszínei: kávéházak, sátormozik, ideiglenes bódék voltak, az akkori közönség igényeit viszont kielégítették. A technika új csodája ebben az időszakban minden társadalmi és műveltségi réteget egyformán lenyűgözött. Ez volt az első és legjelentősebb virágkor,

1 amely az I. világháború kitöréséig tartott. Az általános konjunktúra jelentős mértékben hozzájárult a mozik számának növekedéséhez - ekkor jött létre az egyik jellegzetes típus: a csőmozi, mely a bérházak eredetileg más funkcióra tervezett helyiségeiből (pl.: üzletsor vagy varieté) átalakítva, vagy immár önálló traktusként tervezve jelent meg. Kialakítását meghatározták a korszak építési korlátai és az épülettípus éppúgy, mint a belvárosi telkek szűk volta. Az 1910-es évek elején az akkori Magyarországon mintegy 270 mozit tartottak nyilván, ebből 92 volt fővárosi.

2 A vidék tehát megkezdte felzárkózását - Kaposvárott például 1911-ben három mozihelyiség is üzemelt.

3