Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Wierdl Zsuzsa: Az esztergomi palotakápolna és a Vitéz János-Studiolo falképeinek restaurálása

sok óráinak mennyisége csaknem egyenes arányban növeli a most folyó restauráláshoz szükséges időt. Ennek sokféle oka van. Munkánk során elsődleges szempont az „eredetihez való visszatérés" és annak bemutatása. Ez nemcsak „erkölcsi" kérdés, de kötelesség is, mert az egymásra halmozódó különféle rossz anyagú tömítések, injektálások, konzerválószerek, ragasztások alatt az eredeti réteg folyamatos pusztulásnak van kitéve. A kápolna homlokzatán például az eredetitől eltérő, káros anyagú kiegészítések - a kültérben - felgyorsítják a korrózió folyamatát. Ma már szinte csak a „védelmet" szolgáló cementszélezés látható, az eredeti vakolat elpusztult mellette. (2. ábra) Az előző beavatkozások A feltárástól kezdődő s időszakonként egészen 1970-ig folytatódó beavatkozások

4 „kórképe" kisebb-nagyobb késésekkel, nagyjából megfelel az európai általános restaurálástörténeti periódusoknak. Az esztergomi módszerek és az anyagok használata szinte teljesen megegyezik például a római Forum Romanum, XL Mártírok Oratóriumának freskóin találtakkal, amelyek szintén ásatás útján, a föld alól kerültek elő, több évszázad után.

5 Itt is megfigyelhettük a század eleji cementes, majd az 1960-1970-es évek műanyagos kezeléseinek egymásra rétegződését. 3. Esztergom, palotakápolna. Az első ülőfülkében lévő apostol arcán talált CMC réteg. 2000. Fotó: Wierdl Zsuzsanna