Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Wierdl Zsuzsa: Az esztergomi palotakápolna és a Vitéz János-Studiolo falképeinek restaurálása

A falképek első restaurálására A Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) közvetlenül a feltárás után, 1935-1937-ben az olasz Mauro Pelliciolit kérte föl, mivel hazánkban akkor valójában még alig létezett ez a szakma.

6 A különféle beázások és egyéb szerkezeti problémák miatt, - amelyek sajnos a mai napig nem szűntek meg - állandó veszélynek kitett freskókat ezt követően, a II. világháború után több ízben restaurálták. Az 1968-1970-es utolsó beavatkozás során a felületre került paraloid (amely legalább 10 éve bizonyítottan nagyon káros a freskóra) tovább nehezíti a freskóréteg eredeti karakterének megértését. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) és az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) az 1990-es évek elején kutatásokat és felméréseket kezdeményezett egy majdani restaurálási munka reményében, annak előkészítéseként.

7 Ugyanakkor érthetetlen, hogy még ezt követően, az 1990-es évek második felében is milyen „mentőakciókat" követtek el fiatal, okleveles restaurátorok, beláthatatlan károkat okozva. A kápolnában a dokumentálatlan, szakszerűtlen leragasztások, a falazattól már több helyen elvált freskók helyzetét csak súlyosbította. Az északi oldalkápolna nyugati fala a mai napig folyamatosan ázik. Az itt lévő, már számos ponton elvált Feltámadás freskótöredékét, a rosszul felhelyezett, egymásra rétegződött, egybefüggő anyagok bármikor leránthatják helyéről. Az első ülőfülkében elhelyezkedő apostol fejére fölkent fél centiméter vastag CMC-réteggel rögzített fátyol pedig a kép amúgy is laza epidermiszét rongálja. (3. ábra) A homlokzaton további ismeretlen anyagú, eltávolíthatatlan, gézes leragasztásokat találtunk, amelyek a finom reneszánsz festést hivatottak „védeni". Általában elmondható, hogy a jelenlegi restaurálás fő problémáját az előző beavatkozásokjelentik. Mindezek egymásra rétegződése csak súlyosbítja a helyzetet. Az első vizsgálatok A rendkívül izgalmas restaurálás megkezdéséhez elengedhetetlen volt egy minden részletre kiterjedő kutatás, amely a freskók valós állapotát és a különféle beavatkozásokat hivatott felderíteni. Ennek célja az eredeti felületek biztonságos elkülönítése, a különböző rétegek egymásra kerülésének sorrendje, technikájának meghatározása, továbbá olyan rétegek felfedezése, amelyek szemmel láthatatlanok. (4. ábra) Már az első vizsgálatsorozat után megállapítható volt, hogy a látszólag jó állagú freskók „belül" igen rossz állapotban vannak. Azt az elektronikus rétegvizsgálati módszert, amelyet egy holland kutatócsoport fejlesztett ki (s eddig elsősorban múzeumi tábla, illetve vászonképeken, például Rembrandt festményeken használtak kitűnő eredménnyel),

8 holland kollégáimmal először a világon Esztergomban, Magyarországon alkalmaztuk falképen. Az ötletet a vizsgálat várható eredményességére az Erények vékonyan felhordott, seccoban festett rétege adta. Eddig ismeretlen részletességgel tudtuk az alsóbb, piszok, konzerválószer, lakk, festékréteg által takart rétegeket feltárni, az előző beavatkozásokat meghatározni. (5. ábra) Ez a computerrel azonnal rögzített vizsgálati módszer hét különböző tartományban (IV, UV, fluoreszcens módban) képes rétegfelvételt készíteni egyetlen rendszerrel, az