Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Vukov Konstantin: A Vitéz János-Studiolo belső tere. Az esztergomi vár lakótornyának részleges elméleti rekonstrukciója

kötötték a kápolnával. Az 1595-ös keresztény ostrom során a Prímás-sziget csúcsán felállított ütegek rombolása hatására a déli sarok leomlott. Az ostromok utáni, kora újkori helyreállítás során - célszerűen - az ötszög csúcsait nem állították helyre, hanem a rendelkezésre álló omladékanyagból sokszögű, „lekerekített" formát alakítottak ki. így azonban az eredeti belső terek mérete csonkult. A lekerekítés - a takarékosság mellett -, ráadásul haditechnikai szempontból előnyösebb felületet eredményezett. Mindezek a harmincas évek helyreállítása nyomán a falakról ma is leolvashatók. A lakótorony napjainkra megmaradt szintjén három fő helyiség található, amelyek a feltárók elnevezése szerint: a „Beatrix-terem" vagy „trónterem" a kettős kapuval, továbbá a „studiolo" vagy „dolgozószoba" az Erényeket ábrázoló falképpel, valamint a „könyvtárszoba" vagy „tanácsterem" (1. ábra). A lakótorony és a kápolna között közlekedő tereket is létesítettek. Az építés folyamán - a jelek szerint - nem változott az építészeti koncepció, a megvalósult állapot azonban fokozatosan alakult ki. A megmaradt csonka lépcsőházak bizonyítják, hogy az ötszögű tömegben legalább még egy lakószint helyezkedett el. A Studioloból induló csigalépcsővel szinte egy fallal érintkező, tágasabb csigalépcső pedig minden valószínűséggel a torony tetejére vezetett fel. A két függőleges közlekedési rendszer független volt egymástól, amúgy nem is lett volna értelme ilyen módon történő megépítésüknek. Jelen dolgozat - részben a helyhiány miatt - csak a Studioloval foglakozik, amelyet azonban a belső falképdísz eredeti térélményének lehetséges rekonstrukciója szempontjából most a legfontosabbnak tartunk. Az ún. Studiolo vagy dolgozószoba A lakótorony tömegében elhelyezkedő Studioloba, más néven dolgozószobába arról a kis folyosóról lehet belépni, amely a palotakapu előcsarnokával és a kápolnával valamint egy középkori mértékkel nézve elég széles csigalépcsővel áll térkapcsolatban. Tehát az elosztó, közlekedő terecske felől egy igazi bejárati irány határozható meg. A bejárás egykori rendjének érzetét elhomályosítja a mai múzeumi forgalom, amely gyakorlati okokból éppen az ellenkező irányba vezet. Magából a Studioloból újabb négy irányba lehet tovább lépni. Szinte szemközt a lakótorony másik helyiségébe lehetett átmenni az egyszerű, bélletes, egy oszloppáros kapun át. Ma is épségben meglévő, keskeny, félköríves ajtónyílás vezet egy lépcsőhöz, amely a várhegy sasbércének sziklateraszához vezet le. A harmadik átjárás talán a legizgalmasabb, mivel ez egy a studiolóhoz hasonlóan, igényesen kialakított terembe nyílik. Ezt a feltárók „Beatrix-teremnek" neveztek el. Az átjáró félkörívesen boltozott, azonban a Beatrix-terem felől a kettős kapuzat szélesebb ívébe torkollik. A negyedik ajtó a kis csigalépcsőhöz vezet. A dolgozószoba ránk maradt állapota csonka (2. ábra). Láthatjuk, hogy a lakótorony választófala az 1930-as évekbeli helyreállításkor épült vasbeton mennyezetet sem éri el, nincs meg az egy oszloppáros, bélletes kapu mindkét oldala sem, éppen csak lábazati szinten érzékelhető. A helyiség végét szabálytalan alaprajzi kontúrral kialakított tört kövekből épített fal zárja le. Ezen kívül a nagy táblákból álló vörös mészkő pado-