Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

KITEKINTÉS - Laszlovszky József - Bozóki Lajos - Buzás Gergely: A senlisi Saint-Framburg templom kutatása

kriptafal és a városfal közötti szintet lesüllyesztették egészen a korai templom falalapozásának aljáig. Ezt a korai falat, valamint a kriptafal keleti falsíkját bevakolták. Ehhez a kriptafalhoz - belülről - utólag építettek hozzá két falpillért, melyek sarkait hornyokkal tagolták. A pillérek homlokoldalát és a kriptafal belső oldalát freskókkal díszítették. A kripta nyugati falaként azt a feltehetően római eredetű falat használták fel, amely az első templom keleti és nyugati részét elválasztotta egymástól. A kripta középtengelyében a falon egy ajtót vágtak, és a nyílást nagyobb méretű kváderekkel keretezték. Az ajtó két oldalán két pilléralapozás maradt fenn. Az északi pilléralapozás és az ajtó között egy 110 cm hosszú kőfal alsó kősóra figyelhető még meg. Az északi falpilléralapozástól keletre, közvetlenül a pilléralapozással egybeépítve egy négyszögletes kőlap helyezkedik el, amely a kripta oszlopainak talapzatához hasonlít. A pilléralapozás és a kőlap viszonyát nem tudtuk vizsgálni, mert kívül esett a 2000-ben végzett kutatásunk területén. Valószínűnek tűnik azonban, hogy ez az elrendezés egy építés közbeni módosítás következménye. A kripta belső terét négy pár szabadon álló kerek oszlop tagolta. Ezek közül az 1974-es feltárás két pár keleti oszlopot (Ba-Bb, Bc-Bd) in situ tárt fel, valamint a keletről számított harmadik oszloppár déli tagját (Bf) is. További három oszlopnak (Be, Bg, Bh) csak az alapozása került elő. Az oszlopok alapozásait különböző mélységű, de viszonylag sekély, szabálytalan alapgödrökbe rakott habarcsos fallal képezték ki. Az oszlopok talapzatát lapos, négyszögletes hasáb alakú kőtömbök alkotják, törzsük 44 cm átmérőjű hengeres oszlopdobokból áll. Az oszloptörzseket vörös festésű téglaporos vakolat borítja. A vakolatot számos bekarcolás, graffiti díszíti. A Bd oszlopnál több szabálytalanság tapasztalható. Az oszlop talapzatát nyugat felé egy nagyméretű kőlappal kibővítették, e kőlap alá azonban már nem készült alapozás. Az oszlop alsó kőrétegét a fölső résznél nagyobb átmérőjű oszlopdob alkotja. Ehhez kelet felé egy falazott, négyszögletes hasáb alakú talapzat csatlakozik. E talapzat szintje fölött az oszlop északi oldalán egy függőleges irányú csaplyuksor található, amely keskeny, téglalap alakú, egymástól 20 cm távolságra elhelyezkedő csaplyukakból áll. A fönnmaradt öt csaplyuk közül a két felsőt sárga, homokos habarcs tölti ki. Szemben vele, a Bc oszlop déli oldalán hasonló, sárga habarccsal eltömött csaplyukak fedezhetők fel. Ugyanezen oszlop északi oldalán az oszloptörzs mellett a talapzatba négyszögletes csaplyuk mélyed. Hasonló, talapzaton lévő csaplyukra utaló befaragásnyomok felfedezhetők a Bd oszlop déli oldalán is, bár itt a talapzatnak ez a része erősen sérült. Feltehetően az 1974-es ásatás során került elő az a további két darab oszlopdob, amelyeket jelenleg a Bf oszlop helyére állítottak föl. Mindkét oszlopdob átellenes oldalán két-két nagyméretű, téglalap alakú csaplyuk helyezkedik el. Lehetséges, hogy ezek a dobok is eredetileg a Bc és Bd oszlopokhoz tartoztak, és egy szentélyrekesztő rács nyomait őrzik. A nyomokból arra következtethetünk, hogy a középső hajóban egy vasrács lehetett, míg a szélső hajókban alul perselyben, felül sarokvason forgó ajtók voltak. A kriptától nyugatra eső épületrészen is átalakítások figyelhetők meg. Mivel ennek a területnek a rétegviszonyait nem ismerjük, ezen átalakítások kronológiája nem egyeztethető a templom keleti részének építéstörténetével, mégis valószínű, hogy összefüggenek a keleti rész átépítésével. A nyugati rész járószintje a jelek szerint nem változott, ugyanis az alapfalaihoz tartozó járószint egybeesik a kriptába nyíló ajtó küszöbszintjé-