Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: A túronyi református templom

ny Károly (1698-1772) birtokában lévő falu

68 templomának helyreállítása sokáig elhúzódott. Az 1766-ban még jó állapotban lévő haranglábat

69 a benne lévő, valószínűleg Grácban - a terület harangbehozatalának legfőbb központjában - öntött, „Gloria in excelsis Deo" feliratú harangon lévő évszám alapján 1730 táján állíthatták. A templom hajdani, festett, kazettás mennyezete az 1817-es Canonica visitatio szerint - feltehetően a rajta lévő felirat alapján - 1744-ben készült el,

70 egy évvel az után, hogy királyi resolutio engedélyezte az oratóriumok kijavítását.

71 Katedráját és székeit (padjait) 1758ban készítették,

72 nem sokkal korábban, hogy a kői templomból (Kamenac, Horvátország) a helytartótanács a szolgabíróval kidobatta a szószéket, mert a kői levita onnan olvasta a szentírást.

73 A túronyi református egyház, melynek lelkészéről, Erdélyi Jánosról 1754-ből van adatunk,

74 szintén nem kerülte el a hatóság figyelmét. 1764-ben a vármegye azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy többek között a túronyi levita a néphez egyházi beszédeket intéz, ami ellenkezik a resolutiókkal.

75 Erre bizonyára az kényszerítette a túrony iákat és a levitát, hogy 1783-ig nem nyerhettek prédikátort.

76 A nyugati homlokzat torony test által takart falfelületének tanúsága szerint szintén a toronyépítést megelőzően újabb, höbörcsös felületképzésű vakolatot kapott az épület, amelyet a korábbi vakolás besimított, meszelt sávjára is ráhordtak. A folyamatos gondoskodásnak köszönhetően az 1817-es Canonica visitatio jó állapotban levőként említi az épületet.

77 A templom a 19. században A Baranyában 1782 januárjában kihirdetett

78 Resolutio de Tolerantia eredményeként nagy lendületet vett a református templomépítés, sorra emelték a templomokat és a tornyokat. A túronyiak 1794-ben egyelőre csak egy újabb harangot vásároltak, mégpedig a környék harangjainak többségét öntő pécsi Johannes Fischer műhelyétől.

79 Torony építésére a homlokzaton lévő évszám alapján 1827-ben vállalkoztak. A vonóvasakkal a templom nyugati homlokzatához rögzített torony a nyugati ablak átalakításával, könyöklőjének eltávolításával kialakított ajtóval nyílik a karzatra. A torony alapozása két részből áll. A 195 cm mély alapfal felső, 40 cm-es része egyenletes felületű, az alatta lévő szabálytalan. Magát a toronytestet kőből és téglából építették, falazatában felfelé egyre kevesebb a kő és egyre több a tégla. A templom párkánya feletti felső része az Árpád-kori nyugati falon ül. A középkori oromzatot teljesen elbontották, és egy sor téglából falazva újat építettek a toronytest két oldalán. A toronytest falazóhabarcsa szürkés, de sötétebb, mint a vakolaté. 95 cm-es lábazatát a templom nyugati homlokzatára is átfordították. A toronyból a karzatra nyíló ajtó templom felőli, déli bélletének elvésett felületét, melyet bizonyára az orgona által részben takart karzatajtó kényelmesebb nyithatósága miatt készítették, szintén szürke habarcsú vakolat fedi. Talán ekkor bontották le a déli oldal 18. századi támpillérét. A szürkés habarcsú, és a korábbi vakolt homlokzati síkból kiugró falazat alapján a szentély falkoronáján javítást végeztek. A höbörcsös vakolású homlokzatokat lezáró párkány finom tagolású profilozást kapott. (17. ábra) A déli homlokzat ablakain megfigyelhető, hogy az ekkor készült, szintén szürkés habar-