Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Az uzsai pálos kolostorrom kutatása (Thúry László)

ra bukkantunk. Sajnos a tégla felületet borító vakolatok poriékonyak, omlanak, ezért több alkalommal javították, újrafestették őket. Egyes architektonikus elemeit, szárnyas angyalfejét bóluszos aranyozás díszítette, de pergő vakolatai miatt ez már több helyen is már csak nyomokban látszik. Ezért az átfestések és az eredeti vakolat nagyarányú pusztulása miatt csak a nagyobb felületen elvégzett szondázás után határozható meg az eredeti állapotnak megfelelő színezés. Az oltár megtalálása mellett a falképek feltárása is újabb meglepetésekkel szolgált. Feltártunk egy kisméretű, utólagosan falba vágott szentségtartó fülkét, amely talán egy mellékoltárhoz tartozhatott. Felismerhetővé vált az utólagos gerendafészkek rendszere is. Ezek a 16-17. században - amikor erőddé alakították a monostort - egy járószintet alkottak, ahonnan a déli torony keleti falába tört nyíláson át közvetlenül fel lehetett jutni a toronyba. E járószintről pedig az ablakokat lőrésnek is használhatták. Megfigyelhetőkké váltak - a falképet hordozó vakolat hiányaiban - a középkori építési gerendafészkek is. A képszalag alsó részén négy darab felszentelési keresztet találtunk. Ezeket a háromkaréjos végződésű - de részleteiben eltérő - kereszteket gyöngysoros szalagkerettel vették körül. Mindegyik alatt 1-2 soros, nehezen értelmezhető minuszkulás feliratot is találtunk, ami egyedülálló a Szent László-ciklusok esetében. A Szent László-legenda és a déli torony közötti falszakaszon egy rövidebb és keskenyebb, de sokkal roncsoltabb képszalagot is feltártunk, amely három képmezőre oszlott. Végezetül kibontottuk az egyetlen épségben maradt középkori ablakot, melynek deszkáján 1854-ből való premontrei schematismus-t találtunk. Tehát ez keltezheti a lépcsőtorony építését, amely később kapcsolódott a 18. századi oratóriumhoz. Lángi József AZ UZSAI PÁLOS KOLOSTORROM KUTATÁSA A Szentlélekről elnevezett pálos kolostor az Uzsa feletti hegyoldalban, egy kelet felé néző platón épült a 14. század első harmadában. Első fennmaradt írásos említését Gyöngyösi Gergelynél olvashatjuk, aki a kolostor egy 1406. évi birtokügyéről számol be. A romok jelenleg elhagyottan állnak Lesenceistvándtól északra, az uzsai kőbánya területén. Ádám Iván a 19. század végén leírta és lerajzolta a még álló falakat. A kolostor észak-déli irányban épült ki. Északon a gazdasági udvar és kiszolgáló épületek álltak, dél felé a kolostor kerengője következett, ennek északi és keleti oldalán még ma is megfigyelhetők a helyiségek nyomai. A kolostor déli oldalán egyhajós templom állt, szentélye a nyolcszög három oldalával zárult. A szentély északi falához emeletes épület, északkeleti sarkához egy ma még bizonytalan szerepű helyiség csatlakozott. Ádám Iván a kolostortól északra egy kisebb torony maradványait, továbbá a kolostor alatti keleti hegyoldalban a forrásház romjait is leírta - ezek helyén ma modern építmények állnak. A bazaltból épült falak évszázados omladéka betemette az épületmaradványok egy részét, majd az 1950-es évektől erre ráterült a kőbánya meddőhányójának anyaga.