Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Tanakajd, Ambrózy-Ivánkovich-kastély (Bajzik Zsolt - Juan Cabello - G. Lászay Judit- Mentényi Klára)

szét, a tetőátépítéssel összefüggésben oszlopos tornácot illesztettek az udvari homlokzat elé. A 18. századi állapotra csupán tömegében emlékeztető, napjainkra megmaradt és reményeink szerint a felújítás során is megmaradó kép ekkor alakult ki. Balogh Agnes-László Csaba TANAKAJD, AMBRÓZY-IVÁNKOVICH-KASTÉLY Kutatásunk inkább szondázó jellegűnek mondható, hiszen az épületnek csupán külső homlokzatait - a tatarozási munkálatokat megelőzően - volt alkalmunk vizsgálni. A belső terekben tett megfigyeléseink tulajdonképpen a gépészet felújításának területére korlátozódtak. (A munkálatok alatt a kastélyban folyamatosan működött tovább a növényvédő állomás.) A rendelkezésünkre álló írott források ennek ellenére lehetővé tették a kastély építési idejének és építtetőjének meghatározását, valamint az épület kisebb-nagyobb átalakításait is nyomon tudtuk követni. 1723. május 15-én Lipics János és felesége, Gaiger Erzsébet halála után készült osztály szerint az ingatlanon egy két helyiségből álló, alápincézett szerény ház állott. A kutatás során ennek a háznak nem jutottunk nyomára, bár vizsgálódásunk szondázó jellegéből fakadóan, továbbá a 18. század közepéig lezajlott építkezések miatt erre nem is nagyon volt reális esélyünk. Az 1755-ben készült összeírásból világosan kitűnik, hogy 1723 után nagyarányú építkezések folytak az ingatlanon, melynek során feltehetően a korábbi ház nagy részét elbonthatták. (1755-ben a birtokot Lukafalvi Zárka István és Lipics Mózes özvegye kezén találjuk.) Ez az új, az utcára merőlegesen épült - észak-déli irányú - földszintes ház feltehetően téglalap alaprajzú volt, legfeljebb északi végén lehetett egy rövid beforduló szára. Udvari homlokzata előtt tíz kőoszloppal alátámasztott tornác húzódott. Boltozott - feltehetően egymásba nyíló - szobáiban öt mázas kályha állott, melyek közül kettő kívülről fűtött, zárt rendszerű volt. A ház végében alakították ki a konyhát, a kamrát és a cseléd szobáját. A bejárás a házba a tornác felől történt. A helyiségeket megvilágító ablakok a jelenlegieknél alacsonyabban záródtak és keskenyebbek voltak. A területen további két (különálló) gazdasági épület is állt. A fentiek alapján egy U alakban elhelyezkedő, egymással laza kapcsolatban álló együttest tételezünk fel. A kastélyt 1840-ben Valentin Márton vette meg a Lipics örökösöktől, aki 1846-ig felépítette azt az épületet, amely kisebb változtatásokkal napjainkig megőrződött. Az 1846-ban készült tagosítási térképen már a jelenlegi kastély alaprajza látszik.) Ez az építkezés alapjaiban változtatta meg a földszintes, hosszanti elrendezésű tornácos házat. Lényegében megtartották a korábbi épületet, csupán tornácát bonthatták el, valamint északi végéről egy vagy két helyiséget. A megmaradt földszintre emeletet húztak. Az elbontott tornác helyére a főbejáratot és a lépcsőházat magába foglaló emeletes középrizalitot, valamint annak két oldalához csatlakozó - falakkal osztott - folyosót építettek. Az eredeti pincelejáratot is áthelyezték, amely ezentúl a folyosó felől nyílott. A földszint helyiségeit és a pincét beboltozták. Ugy tűnik, hogy a korábbi ajtónyitásokat csak