Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Szigetmonostor, római katolikus plébániaház, Fő utca 38. (Balogh Ágnes - László Csaba)

ra épített karzatai szintén 17. századiak. Mindkettő egyforma méretű és kiosztású, de míg a déli oldalit gazdag figurális-ornamentális stukkók díszítik, addig az északi oldalon álló betétmezői üresek. Szondázással viszont megállapítható volt, hogy ezeken a mezőkön a másik oldal stukkóival megegyező festés található. Középső képén pelikános címert és kétbetűs monogramot találtam, ez segíthet a karzatok datálásában. A 18. századi festésnek csak roncsolt töredékeit tudtam megfigyelni a templom különbözőpontjain. Oltárt keretező bojtos baldachin a déli mellékhajóban, baldachintöredék a szentélyben, felirattöredék a főhajó egyik boltszakaszán és a „Kapisztránszószék" felett. A kórusalj boltozatán, szoborfülkéjében feltárt festés esetében pedig már az sem kizárt, hogy a bencések 1802-ben történt templom- és kolostor átvétele után készülhettek. Véleményem szerint 1857-ben a templom nagyarányú belső felújítása, restaurálása idején készült a szentélyzáradék boltozatát díszítő ornamentális, neorokokó falfestés. Ekkor újították fel immáron harmadik alkalommal az eredetileg szürke alapszínre okker és vörös betűkkel írt király- és királynő koronázások emlékét megörökítő szöveget. Erre utal az ornamentikába rejtett szignó (Rath), akinek jelzése megtalálható a főoltárképen is (I : Rath, rest: 1857). Valószínűleg ezt követően már csak egy festés történt a templomban, amikor a jelenleg látható fehér színű enyves festést újították fel. Lángi József SZIGETMONOSTOR, RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIAHÁZ, FŐ UTCA 38. A falu egykor egyetlen utcájának közepén, az 1752-ben épített római katolikus templommal szemben áll az utcavonallal párhuzamosan kialakított, középtengelyében a homlokzat elé kilépő kétszintes toronnyal tagolt egykori plébániaház. Az épületben 1768 óta lakott a község plébánosa. Az utóbbi évtizedekben részben üres épület felújítását 1997-ben kezdték szervezni. A tervezést falkutatás segítette. Az U alaprajzú földszintes épületet 1743-1747 között építtette Horányi Gábor, a falu kegyura (a szakirodalomban elterjedt nézet, mely szerint a plébánia a földesúr házikápolnája átépítésével alakult ki, a kutatás során tévesnek bizonyult). Az öt helyiséges utcai szárnyhoz a telek belseje felé nyúló oldalszárnyak kapcsolódtak. A 11 tengelyes főhomlokzat középtengelyében nyíló kőkeretes kapu elé kevéssel utóbb kisméretű, nyitott előcsarnokot, pitvart építettek. Utóbbi oldalait vélhetően 1768 táján befalazták. Ekkortól, miként egy megmaradt rajz tanúsítja, az épület északi felében lakott a plébános, míg a kaputól délre eső helyiségek az uraság rendelkezésére álltak. A 19. századtól a déli szárnyban működött a község iskolája. Az épület homlokzatait barokk kőkeretes ajtók és ablakok tagolták. Az ablakoknál csupán a könyöklőpárkányokat és a szemöldököket faragták kőből, a szárakat vakolatból húzták meg. A ház déli fele alatt húzódik az udvar felől megközelíthető, dongaboltozatos pince. A barokk épület képe a 20. század első felében változott meg. Az előcsarnok fölé még egy szintet emelve azt toronnyá építették át, kiszedték a barokk kőkeretek nagy ré-