Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Sopron, bencés templom (falképkutatás) (Lángi József)

Sopron, bencés templom. Az északi karzatalj falazatán feltárt angyal. Arcára már korábban rábontottak, ezért szinte teljesen elpusztult. 1999. Fotó: Lángi József riella vezette régészeti, a Bartos György (ÁMRK) és Nemes András által végzett művészettörténeti kutatásokkal, illetve Dabronaki Béla és Mihály Ferenc (ÁMRK) farestaurátori vizsgálataival párhuzamosan zajlottak, és adatokat szolgáltattak a Kaló Judit építész (ÁMRK) tervezte komplex épület-felújításhoz. Kutatásaim nem előzmények nélküli­ek, mert korábban Dávid Ferenc művészet­történész, Deák Klára, M. Nagy Éva és Fa­zekas Gyöngyi restaurátorok (ÁMRK) is végeztek kisebb-nagyobb feltárásokat. Je­len körülmények között, - amelyek nem kedveztek mindenben a munkának -, igye­keztem a lehető legtöbb ismeretet megsze­rezni a templom kifestéseinek rendszeré­ről, korszakairól. Legkorábbi réteg a szentély oldalfalain egy homogén rózsaszín festés, amelyhez a zá­rókövek oldalain és hozzá kapcsolódó bordaszakaszon 3-5 levelű, lóhere szerű motívumok­ból álló „mandzsetta" festés kapcsolódott. E rendkívül élénk színezés azért csak az oldal­só részeken található, mert a szentélyzáradék egyetlen le nem vésett zárókövén mélyen alá­fáragott, örvénylő akantuszleveles ornamentika került elő a vastag vakolatréteg alól. Hajójának 15. századi beboltozása után a hengeres pilléreket vörösre, bordaindító konzoljait zöldre, bordáit okkerre színezték. Sima záróköveire címereket, borda kapcso­lódásaihoz pedig vörös és zöld „mandzsettákat" festettek. Ablakbélleteil is okker-feke­te sávozás keretezte. Oldalfalain csak az északi mellékhajóban találtunk figurális ábrá­zolásokra utaló nyomokat. Itt roncsolt felületeken két vázlatszerű, be nem fejezett töre­dék maradt fenn. Falképfeltárás közben több új, az építéstörténet szempontjából érde­kes részletet is sikerült feltárni. Közülük talán a legjelentősebb a boltozat építése köz­ben beépített vékonyfalú, hengeres kerámia „poharak" sokasága, melyeket több-keve­sebb szabályossággal helyeztek el. A 10-13 cm hosszú, alulról zárt kerámia hengerek­nek kilyuggatott, domború, lencse alakú fedlapja is volt, és ezek a vakolat síkjánál 2-2,5 cm-rel mélyebben helyezkedtek el. Találtuk még egy délre nyíló, nagy csúcsíves abla­kot is, amelyből a 18. században egy sokkal kisebb oratóriumablakot alakítottak ki. A következő jelentős kifestésre feltehetően a 17. században került sor. Ekkor a zá­rókövekre egyforma rozettákat, a bordákra pedig szürke alapszínű fekete-fehér kváderosztást festettek. Boltmezőit sárga-vörös színű, nyolcágú csillagok díszítették. Ablakait a 15. századi réteghez hasonlóan keretezték, sőt a torony déli falán nyíló csúcs­íves vakablakába még a kerek ólomosztású üvegezést is belefestették. Északi és déli fal-

Next

/
Thumbnails
Contents