Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A répcelaki Radó-kastély homlokzatának kutatása (B.Benkhard Lilla - Mentényi Klára)

A torony északkeleti sarkához a 16. század harmincas éveiben egy háromszintes kerek védőművet építettek (ezzel kapcsolatban építették át a tornyot is), háromágú lőrésekkel. Ezt a védőművet a források következetesen „Kerekded bástya" névvel illették. A védőműnek csupán alsó szintje maradt meg, az is csak részben. A toronytól délre kisebb udvart tártunk fel - egyelőre csak részben. Az udvart kelet, nyugat és dél felől - a fennmaradt 17. századi leltárak tanúsága szerint - kétszintes épületek (szalonnásház, lisztesház, káposztás ház, sütőház, „cejtház" stb.) övezték, melyeknek csupán pinceszintjei maradtak meg. Ezeket részben már megtisztítottuk az omladéktól, s a teljesen kitakarított helyiségek utolsó járószintjét kutatóárkokkal vágtuk át. Sem az omladékból, sem a kutatóárkok által vizsgált - vékony - kultúrrétegekből nem került elő 15. századinál régebbi leletanyag. Mindezek alapján egyelőre nem állítható, hogy az először 1307 körül említett regéci vár legkorábbi magja bizonyosan ezen a részen állt volna. Mindazonáltal a kérdés itt is további kutatást igényel. Jórészt feltártuk a vár északnyugati felén álló, veszélyesen megroggyant, négyzetes alaprajzú védmű, „bástya" belső terét is. A szűk kazamatafolyosóval rendelkező, felső részén gyilokjáróval ellátott erődítés legkorábban a 16. század utolsó éveiben keletkezhetett. A vizsgált területeken igen gazdag, jórészt 17. századi leletanyag (köztük sok kályhacsempe) került elő. Kiemelkedő jelentőségű, hogy több török falicsempe, úgynevezett „bokály" (v.o. Sárospatak, Vörös torony, „Bokályos ház") töredéke is napvilágra került. A leletanyag gazdagságát az indokolja, hogy a 16. század közepe óta a vár az egymást követő birtokosok (Serédyek, Mágocsiak, Alaghyak, Rákócziak) mellékrezidenciájaként funkcionált. Simon Zoltán A RÉPCELAKI RADÓ-KASTÉLY HOMLOKZATAINAK KUTATÁSA A téglány alakú, földszintes épület feltehetően a Radó család Répcelakon álló, egykori nemesi kúriájának egy részével azonosítható. Az egykor mellette álló, 1867-ben Radó Kálmán által romantikus stílusban átépített és kibővített emeletes kastélyt - egy háborús bombatalálat okozta megrongálódás következtében illetve erre való hivatkozással 1948-ban lebontották. A megmaradt ún. „kertészlak" ma az azóta megosztott és részben újonnan beépített telek töredékén, az utcavonalnál beljebb helyezkedik el. Egy forrással nem igazolt adat szerint a ház 1665-ben épült teknőboltozatos szobájában fogadta a Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-ben gróf Stahremberg, a császári csapatok vezére a kőszegi küldöttséget. Való igaz, hogy a kívülről igen egyszerű s ma már igen rossz állapotban található ház meglepő értéket rejt. Az északnyugati sarokszobában lévő, az oldalfalaktól tagolt párkánnyal elválasztott, magas teknőboltozaton gazdag stukkódísz jelenik meg. A címereket is tartalmazó, rokokó stílusú ábrázolások (babér-és szőlőfüzérek, madarak) minden bizonnyal szimbolikus tartalommal bírnak. A 2000-ben általunk végzett külső kutatás révén a következőkre derült fény. A ház téglából épült, nagyobb kavicsokkal kevert, meszes, sárgás színű kötőanyaggal. Délkeleti sarkát egy nagyobb szakaszon feltehetően az 1948-as bontás idején - összefüggésben egy