Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Lábatlan, református templom (Fülöp András - Koppány András)

Mivel csupán az 1969 óta keletkezett törmeléket távolítottuk el, leletanyag - leszámítva az 1969-es ásatás során már megtalált, azonban onnan el nem szállított faragott köveket - nem került elő. A pusztulást megelőző utolsó járószintet nem vágtuk át. Új információt mindössze az jelentett, hogy a szentély keleti felében azonosítottunk egy súlyosan csonkult állapotban fennmaradt oltárlapot, valamint a kolostorépület keleti külső falának déli végén „in situ" állapotban előkerült a szentélytől északra húzódó folyosó keleti végfalában már korábban megtalált lavabo kő kifolyója. Simon Zoltán LÁBATLAN, REFORMÁTUS TEMPLOM 2000 júniusában a református templom homlokzatának felújítása során kisebb kutatásra nyílt lehetőségünk, az ennek során tett megfigyeléseink alátámasztották és néhány ponton kiegészítették Horváth István 1969-es kutatásának eredményeit (MRT 5. 10/1). Az elsőként 1400-ban említett lábatlani templom gótikus nyílásrendszeréből kibontásra került a korábbról is ismert, körtetagos profilozású, fejezet nélküli, enyhe rézsűvel megállított 14. század végi - 15. század elei déli kapu, valamint a vele egykorú ablakrendszer maradványai. A hajón egyszerű rézsűs kőkeretes ablakok, a szentélyen mérműves tagolású, gótikus ablakok helyezkedtek el. Ez utóbbihoz tartozó mérműtöredékek egyes darabjai ma is megtalálhatók a parókián. Ezt a nyílásrendszert az 1894-es átalakítás során neogótikus ablakokkal roncsolták. Az elbontott ablakkeretek számos darabját a déli kapu befalazásában találtuk meg, azaz a déli kaput is csak ekkor szüntették meg. A déli kapu profilozásának többszöri átmeszelését figyeltük meg, mely a kapu hosszú ideig tartó használatát bizonyítja. A kapu középkori küszöbkövét már nem, csak annak téglával kipótolt helyét találtuk meg. Az északi oldalon újra előkerült a szentélyből nyíló egykori sekrestyeajtó. A sekrestye dongaboltozatos lefedésű volt, ennek lefaragott vállát szintén megfigyelhettük az északi szentélyfalon. Az északi hajófalon - eddig ismeretlen okból - az újkorban jelentős átfalazást hajtottak végre, mely a középkori fal elvékonyításával járt együtt. A barokk korban építették a nyugati tornyot, melyet a 19. század végén északról megtoldottak. A templom északi oldalán végzett szondázó ásatás során a templomhajótól 60 cmre északra egy, a hajófallal párhuzamosan futó, 5 m hosszú falalapozást találtunk, mely mindkét végén déli irányba befordulva, sarkot képezett. Ez egy közelebbről meg nem határozható alaprajzú - minden bizonnyal a templom legkorábbi korszakához tartozó falrészlet, melynek összefüggéseit csak egy esetleges belső ásatás során lehetne tisztázni. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a templombelső felújítása más okokból is szükségessé válik. Ezt a korai épületet keleti irányban meghosszabbították. Az előbb említett keletnyugati irányú fal vonalában, ahhoz utólag hozzáépítve egy 3,70 m hosszú kőfalat találtunk, mely keleti végén dél felé szintén befordul. Vélhetően egy korábbi templom északkeleti falsarkát látjuk, melyet azután észak felé egy támpillérrel megerősítette (alapozása előkerült). Ennek a periódusnak a szentélye a mai szentély belsejében volna csak