Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Ásatás a jáki bencés apátsági templom mellett (Valter Ilona)

bolygatott volt, derék tájáról feltehetően az övét rabolták el. E sírok alatt lévő nagyméretű sírgödörben ládaszerű deszkakoporsó alsó részét találtuk meg: két széles (50 cm), 210 cm hosszú deszka feküdt az altalajon. A láda délkeleti oldalának közepén „S^-végű hajkarikát, a láda déli részénél nyílcsúcsot találtunk. Ebben az évben is találtunk 15-16. századi gyöngyös-pártás leányka sírokat: a 491., 500., 508. sírban volt gyöngyöspárta, ez utóbbiban textilmaradványok és a vállfűző gombjai is megmaradtak. Ezeket, és az 511., 525., 535., 557. sírban talált gyöngyöspártákat is felszedték, és a Savaria Múzeumba vitték restaurálás céljából (restaurátorok: Edőcs Judit és Kiss Ernő Csaba). A sírok egy részében továbbra is találtunk 17-18. századi érméket, medálokat, rózsafüzéreket, feszületeket. Az 505. sírban a két sorban megmaradt mentegombok kirajzolták az elpusztult 17. századi öltözetet. Az 559. sírt reneszánsz - 16. századi - ruhakapcsok keltezik. A csontvázakat fényképezés, rajzolás: 1:10, helyenként 1:5 méretű felmérés, helyzetüket a szelvénylapokon 1:20 méretű, rétegenkénti felméréssel rögzítő bemérés után felszedtük. A templomfalak melletti szelvényekben megfigyelhettük a falak alapozását. Ezekről fotók és 1:20 méretű homloknézeti rajzok készültek. A H.8. szelvényben a nyugati kapu alapozását kerestük meg. Az északi részen 1998-ban azt találtuk, hogy az alapozás szélesebb, mint a felmenő rész. Úgy gondoltuk, hogy a kaput eredetileg szélesebbre tervezték (ez esetben mindkét oldalon elfért volna a 6-6 apostol). Az északi oldalon is erre számítottunk. Itt azonban azt találtuk, hogy a kapu alapozása keskenyebb, mint a felmenő fal. Az alapozás alja a küszöbtől számítva 180 cm mélységben, az északi torony nyugati falának alapozása 220 cm mélységben van. Nagyméretű kövekből készült az alapozás, melyet mésszel kevert sárga kavicsos, murvaszerű agyagba raktak. Az alapfalak alatt nem volt víz, mert 2000-ben igen száraz volt a nyár. A falakról leolvasható volt, hogy a torony alapozásához 30 cm-rel magasabban és ferde vonalban építették hozzá a kapu alapozását. Ez a ferde alapozás felfut ahhoz a ponthoz, ahol váltás van a lábazati párkányban. Úgy tűnik, ezen az oldalon is szélesebbre tervezték a kaput, de alul nem alapozták le. A szelvények faláról metszeteket készítettünk. A törmelékes, agyagos sírréteg 70-80 cm-es mélységben kezdődik. A mai felszíntől számítva 140 cm mélységben van általában a bolygatatlan sárga kavicsréteg. Az északi hajófal közepe táján - a J.12. szelvényben - megfigyeltük, hogy a templomfal mellől folyamatosan szivárog a víz. Feltehetően itt egy vízér van, ami behúzódik a templomtér alá is. A mellette lévő J.13. szelvényben (keletre) a falak és az alattuk húzódó földrétegek is egyaránt nedvesek voltak. A többi szelvényben a meleg nyár miatt száraz volt az alapozás. A szelvényeket a falu homokbányájából szállított sárga kavicsos murvával (ez a bolygatatlan talaj Jakon) temettük vissza, és kompresszorral ledöngöltük a földet, hogy szilárdan álljon a falak mentén. Valter Ilona