Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
RÖVID JELENTÉSEK - A keszthelyi Amazon szálló kutatása (Bozóki Lajos)
A KESZTHELYI AMAZON SZÁLLÓ KUTATÁSA A szálloda első forrásértékű említése egy Clemens nevezetű angol utazótól származik 1715-ből, ekkor épületünk egy földszintes uradalmi szállóház lehetett. A ház átépítési terve a Festetics-tervtárban maradt meg (Országos Levéltár DL 63, 64, 65.), a tervsorozatot Hoffstädter Ignác uradalmi építész készítette 1776-ban. Az egyik tervsorozaton egy középrizalitos, 11 tengelyes főhomlokzatú, emeletes épület látható, középen kocsiátjáróval. Az udvari homlokzatot kétszintes, 5 árkádos tornác tagolja. Az emeleti alaprajzon középen helyezkednek el a lakosztályok, bal oldalon kapott helyet a táncterem, jobb oldalon van a lépcsőház. A három részt teknőboltozatú keskeny folyosó köti össze, melynek árkádjai az udvarra nyílnak. A 2000. október 18-20-án végzett falkutatás azt igazolta, hogy az imént említett Hoffstadter-féle terv csak részben, komoly módosításokkal valósult meg. A kutatás során, melyben segítségemre volt Haász Gabriella, a Keszthelyi Balaton Múzeum régésze, az emeleti folyosó udvari falát tártuk fel, az udvari tornácárkádok helyének meghatározásához. Ezen árkádoknak azonban semmi nyoma nem volt. Azon a helyen, ahol a nyílások elfalazásának kellett volna lennie, tömör kőfalat találtunk téglaegyenekkel a barokk kőporos vakolat alatt. A megnyitott kutatósávok nagysága alapján biztosnak tűnt, hogy az emeleti tornácok nem valósultak meg, helyettük ablaksor épült a nyugati oldalon. A barokk ablakok fülkéjébe falazták ugyanis a 19. század végi átépítéskor a jelenleg is meglévő nyugati szobákba nyíló ajtókat. A folyosó dongaboltozata (Hoffstädter terve teknőboltozatot jelöl) szintén kővel vegyes téglából falazott volt a 16os szoba magasságáig, ahonnan a levésett boltozatdeszkából és nádból kialakított rabitz-boltozatban folytatódott. A kutatás során tűnt elő, hogy a folyosó mészkő oldalfalajóval a boltváll fölé emelkedik, tehát a 19. század végi átépítést megelőzően sem fedte dongaboltozat ezt a szakaszt. (Hoffstädter tervén itt volt az emeleti táncterem.) A barokk folyosóboltozatot vakolt-festett hevederek tagolták, melyekből az egyik indítását sikerült feltárni, sötétvörös díszítőfestéssel. A kutatás során napvilágra került a barokk fűtőnyílás külső kőkeretének egyik szárköve és vele szemben teljes egészében a 19. századi fűtőnyílás teljes kőkerete. A Hoffstadter-féle „A" terv alaprajzán a lépcsőház az épület északi végébe került volna az épület teljes szélességének több mint a felét elfoglalva, sarkaiban fülkével és árnyékszékkel(?). Jelenleg itt az emeleti szinten barokk boltozattal fedett, kétablakos szoba van, egy másodlagos fallal elválasztva. Ide tehát a 18. században nem épült lépcsőház. Az ennek megfelelő túloldalon viszont a földszinti boltozott folyosó tűnik intaktnak. A lépcsőház tehát vagy a kapuátjáróból nyílt, vagy a földszinti árkádok alól. Vizsgálódásunk a földszinten az utóbbi föltételezést igazolta. A kapuátjárótól északra, a barokk pincelejárat melletti pincehelyiségben sikerült a lépcsőház emelkedő boltozatának kicsiny szakaszára bukkanni. A barokk lépcső azután egy fordulóval az emeleti padlásfeljáró melletti szobába vezetett, ahonnan újabb fordulóval a folyosón keresztül lehetett a padlástérre jutni. (A padlásfeljáró barokk átboltozása is megmaradt.) Ez magyarázza azt a tényt is, hogy az említett szoba annak ellenére, hogy a barokk lakosztályhoz kapcsolódott és barokk ablaknyílásai voltak, mégsem volt boltozott. Megjegyzendő, hogy a Hoffstadter-féle másik terv alaprajzán is ugyanitt van a lépcsőház. Úgy tűnik tehát, hogy
