Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Előzetes beszámoló a gyulafehérvári érseki palota északi homlokzatának kutatása során tett fontosabb megfigyelésekről (Sarkadi Márton)

Gyulafehérvár, érseki palota. A feltárt északi homlokzat részlete a 15. századi kőkeretes ablakkal. 2000. Fotó: Sarkadi Márton vetőleges kiterjedése meghatározhatóvá vált, a gótikus épület maitól lényegesen eltérő szintbeosztása és alaprajza azonban az épületbelső kutatása nélkül nem rekonstruálható. A jelenlegi emelet és földszint közötti magasságban előkerült egy 15. századi, keresztosztós, gazdagon tagozott kőkeretű ablaknyílás, amely feltehetően magasföldszinti helyiséget világított meg. Körülötte kvádermintás festéssel díszített vakolat kis foltjai maradtak meg. (2. ábra) Kissé nyugatabbra még egy hasonló nyílás helye bukkant elő, sajnos már kőkeret nélkül. A 16-17. században több átalakítás történt. Emeletet húztak az épületre, dongaboltozattal fedték a pincét és a földszint nagy részét. Később köpenyezéssel egyenlítették ki a falsíkot, megszüntettek korábbi ablaknyílásokat és az emeleti nyílások timpanonos ablakkereteit másodlagosan a homlokzatba illesztették. A köpenyezés bekötésére nagy mennyiségű kőfaragványt is felhasználtak, amelynek jelentős része ezekhez az ablakokhoz tartozó tagozat. A köpenyezésből került elő egy püspöki síremlék töredéke, egy nagyméretű párkány több darabja és török motívumokat utánzó habán falicsempe több töredéke. A főkapu - valószínűleg szintén másodlagos - elhelyezése a köpenyezéssel együtt történt, és ugyanekkor alakították ki (vagy megtartották) az attikafalban a lőrésszerű, keskeny ablakokat. A kapuáthajtó feletti traktus valószínűleg toronyszerűén a többi épületrész fölé emelkedett. E rész északi fala újabb a tőle nyugatra eső emeleti falnál, ezt egy csorbázat világosan mutatja. A 19. vagy 20. században a főkapu feletti fal nagy részét újjáépítették. Az épületszárny nyugati része a 20. század hatvanas éveiben épült. Az alapozási munkák során készült fényképek tanúsága szerint a maihoz hasonló nyomvonalon korábban falak álltak. Sajnos ezeknek az alap- illetve felmenő falaknak az összefüggéseiről semmiféle dokumentummal nem rendelkezünk. Giovanni Morando Visconti 1711ben készült rajzán kiugró saroképítményt jelöl, amelyet valószínűleg a 18. század folyamán bontottak le. Ma a kiugró sarok déli falának kapuvá alakított csonkja van meg, a földszinten boltozatmaradvánnyal, az emeleti szinten ablakfülke részletével. Az eddig előkerült maradványok alapján a (jelenleg) földszintes szárny keleti része tűnik az északi épületszárny legrégebbi maradványának. A sarokarmírozások által kö-