Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Füzér, vár (Simon Zoltán) - A ferences kolostor régészeti kutatása Gyöngyösön (Fodor László)

konzulens munkatársakkal együtt megterveztük a kutatási stratégiát annak ellenőrzésére, hogy a földszinti épületegyüttes falszerkezetében - a rendelkezésre álló források ismeretében (pl. Historia-Domus és Canonica-visitatio) - hol és miként kutathatók az épületrészben esetleg torzóként megmaradó - netán később átalakított - középkori szerkezetek. Az elmúlt évek vakolatleverési munkái révén a kolostorépület több helyszínén sikerült tisztáznunk több későbbi építészeti, főként átalakítási anomáliát, így például az udvari folyosó építészettörténeti helyzetét, szerkezetét, lehetséges periódusait, falak és boltozatok viszonyait stb. (Lásd az 1998-99. évi általunk készített dokumentációt.) Tisztáztuk a refektóriumi oldalon lévő folyosó sarokszöglet korábbi és későbbi viszonyait, elfalazásait. A keleti kolostorszárnyban 2000-ben végzett régészeti és építészettörténeti vizsgálatainkat az alábbiakban foglalhatjuk össze. Mindössze két kutatóárokban figyeltünk meg középkori alapfalmaradványokat (az I. és a II. árkokban). Ezekben kevéssé összefüggő alapfalrészleteket dokumentáltunk. Megállapítható, hogy az alapmaradványok nem nyúlnak túl mélyre, a kőanyag vegyes mátrai illetve környékbeli andezit és vulkáni kőzet, kissé durvaszemcsés szürkés patakkavicsos meszes habarcságyazásban. Egykét kora barokk falszerkezetnél, például a IV. árokban a sekrestyeraktárnál megfigyeltünk három különböző habarcskötőanyagot. Legalul a már említett durvaszemcsés, majd felette csurgatott sárgás meszes (talán későbbi középkori javítás, vagy a kora-barokk építkezéseknél használt anyag), valamint a mai falban sárgás, finomabb szemcsés falazóanyag figyelhető meg. A két helyen megtalált falmaradvány támpontot jelent a keleti kolostorszárny szerkezetéhez. így véleményünk szerint a mai kerengő udvari fala a templom északi mellékszentélyétől indult, követve annak szélességét a torony melletti gótikus sekrestye sarokfalától, a II. árokban megtalált alapfalmaradvány szerint, az ott lévő északi zárófalig. A keleti külső falnál, mint ezt az építészi kutatási dokumentáció is jól rögzíti, a barokk korban olyan szükségszerű falvastagítások történtek, amelyek vagy magukba olvasztották vagy megsemmisítették, köveit másodlagosan felhasználták a további építkezések. (Lásd a II. számú kutatóároknál megfigyelt, csak bontott omladékában jelzett fal vonal at.) Az északi oldalon csak a pincegádor beszakadása késztet további gondolatokra. Ennek vizsgálatakor a szárnyban lévő két pince közül a fiaboltos terméskődongás szerkezetű pincét a török idő előttinek határozzuk meg, míg a refektórium alatti téglaboltozatos szakaszt a barokk kor második szakaszára jellemző építkezésnek véljük. (Itt természetesen szükséges lenne réteg- és alsóbb szintű talajvizsgálatot elvégezni, de a magas talajvízszint ezt jelenleg nem teszi lehetővé.) A keleti oldal emeleti szárnyának falkutatásánál a padozat és a sekrestye, valamint a kapcsolódó torony körüli építkezések jelentenek számunkra érdekes megfigyeléseket. A gótikus torony különleges része lehet a templomépület régészeti és építészettörténeti kutatásának. Jelenleg csak a mellette lévő folyosó és épületrész miatt került vizsgálati közelségbe. Végezetül a keleti szárnyban végezendő további - bontással járó - falszerkezeti munkák során folytatni kell a korábbi szerkezetek kutatását, megfigyelését, dokumentálását. Fodor László