Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A felsőregmeci református templom kutatása (Thúry László)

a 19. századból származó, kék csíkkal díszített fehér mázas edénytöredék, amely a kutatás során a pavilon maradványának közelében került elő. Úgy tűnik, hogy a szigetet, kialakítását követően - legalább részben - kaviccsal szórták le. A II. világháború előtt készült fényképfelvételekről ismert pavilon építésérc a 20. században - a kastély Károlyi József (1884-1934) Fejér megyei főispán által kezdeményezett átalakításához kapcsolódva - a Magyarországra telepedő és itt 35 arisztokrata kertet létesítő Hein János (1866-1935) kerttervező prospektusában dokumentált terv alapján, az 191 l-es parkfelújításkor kerülhetett sor. A park Hein-féle alaprajzán maga az építmény ugyan nem szerepel, de a feltárt kavicszúzalékos járófelületet azonosíthatónak tartjuk az alaprajzon látható ábrázolással. A feltárás során azonban meg kellett állapítanunk, hogy a téglából épített talapzatú pavilonnak még az alapfalát is kiszedték. Helyét azonban a bontáskor képződött habarcstörmelék egyértelműen meghatározta, erre szelvénnyel rábontva, a kör alapzat rövidebb részletét fel is tártuk. A vakolattörmelékkel kitöltött árok nyomvonalának tanúsága szerint átmérője 5,5-6 m lehetett. (A pontos méretet a maradványok védelme érdekében csak a rekonstrukciókor tervezett teljes kibontás fogja megadni.) Mivel a habarcstöredékek között sárgára festett vakolatdarabokat is találtunk, joggal feltételezzük, hogy legalább az alapzat ilyen színű volt. A pavilon egyéb sajátosságait illetően szóbeli hagyományra kell hagyatkoznunk. A Fehérvárcsurgón élő Dombai István (született 1912-ben, 1926. január 1. és 1938 szeptembere között a gróf mellett inas) beszámolója szerint az 1945 táján elpusztult épület „kő" alapon fa lábakon állt és bádogtető fedte. (Megjegyzendő azonban, hogy az építmény helyeként a sziget közepét jelölte meg, itt azonban az ellenőrző kutatás során épületnek semmiféle nyomát nem találtuk.) A fehérvárcsurgói pavilon a parképítészet egyik összetett eredetű hagyományának és elemének, az angolkertek és tájkertek által közvetített kései példája. A vízparton felállított, a vízfelületen megcsillanó tükörképű épületnek Csurgón azonban valószínűleg nem elsősorban épületként, hanem látványi elemként volt jelentősége. Ebben a szerepben az olyan, építészetileg lényegesen igényesebb alkotások iránti szükségletet volt hivatva pótolni, mint a Villa Belgiojoso kertjének temploma, az elbwieseni Velus-, a wilhelmshöhei Jussow- és a Merkur-, a kismartoni Leopoldina-templom, vagy a nagymágocsi pavilon. Az archív fényképfelvételek azonban szemléletesen mutatják, hogy a szigeti pavilon látványa - majdani rekonstrukciójának köszönhetően - bizonyára jelentős mértékben hozzájárul a kastélypark egykori hangulatának visszaidézéséhez. Balázsik Tamás A FELSŐREGMECI REFORMÁTUS TEMPLOM KUTATÁSA Felsőregmec Sátoraljaújhelytől északra, a Ronyva-patak völgyében fekszik, közvetlenül a szlovák határ mellett. Legjelentősebb épülete a falu északkeleti végében található Árpád-kori templom. A templom mai állapotában egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzatán egy toronnyal. A szentélyhez északkeletről, délkeletről és délről egy-egy támpil-