Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - A felsőregmeci református templom kutatása (Thúry László)

1er csatlakozik. Déli homlokzatát Árpád-kori bélletes kapu díszíti, ettől nyugatra a hajó falában gótikus mérműves ablak, keletre két román kori tölcsérablak látható. A szentély falába a többi ablaknál alacsonyabban gótikus mérműves ablakot vágtak. A nyugati homlokzat földszintjén újabb bejárat van, fölötte kerek ablak nyílik a toronyfalban. A torony alsó szintjén három, a felső szinten négy oldalon láthatók egyszerű kiképzésű ikerablakok. A templom nyugati és déli homlokzatairól és főbb kőfaragásairól Myskovszky Viktor készített színes és fekete-fehér rajzokat 1879-ben írott jelentéséhez. Konrády Lajos beszámolójához szintén a nyugati és déli homlokzatot rajzolta le. A templom alaprajzának utolsó felmérését 1934-35-ben készítették el. A templom hajója a 13. században épült. Jelenleg is látható tornyát valamint szentélyét és támpillérek a 15. század során kapta, míg a korai szentélyről nincs régészeti adat. Az északi homlokzaton látható, hogy a torony és a hajó falsíkja 2-3 fokos szöget zár be. A hajó és a hozzáépített torony találkozási pontját jelzi a falban a korai templomhajó északnyugati sarkának eredeti helyén megmaradt lábazati szegélyköve. A templom egy domboldalban, vízfolyások útjában fekszik, így állapota folyamatosan romlik, az épület állandó karbantartásra szorul. 1880-1884 között felújították, később 1937-ben kisebb átalakításokat, 1959-60-ban (régész: Megay Géza), majd 1996ban javítási és állagmegóvási munkákat végeztek az épületen. 1999-ben a templom északi oldalán, vízelvezető árok ásása közben, középkori falmaradványok kerültek elő. Az ezt követő leletmentés során bebizonyosodott, hogy a templom északi oldalán látható befalazott ajtó valaha egy sekrestyébe vezetett. A helyiség 3,50 x 2,10 méter alapterületű, megmaradt alapfalai 0,75, 0,85, illetve 0,95 méter vastagok. Keleti falához egy szabálytalan négyszög alaprajzú osszáriumot építettek, amelynek keleti zárófala a szentély 15. századi északkeleti támpilléréhez fut. A helyiség funkcióját a kevéssel a felszín alatt 20-25 centiméter vastagságban, egyenletesen terített emberi csontok és koponyamaradványok bizonyítják. Alapterülete: 4,25 x 1,45 x 4,60 x 2,10 méter. A csontház és a támpillér pontos rétegtani viszonyait csak további régészeti feltárás tisztázhatja. Kérdéses az osszárium bejáratának helye is. A kutatás során felmerült, hogy a szentély belső északi falában látható falifülke eredetileg ajtó lett volna. Mindenesetre Myskovszky Viktor alaprajzán falifülkének látszik, míg Entz Géza 1959-60. évi dokumentációjának tanúsága szerint a szentély külső északi homlokzatán nincs nyoma nyílásnak. Mindezek alapján jelenleg a pasztofóriumként való értelmezés tűnik valószínűnek. A feltárt épületrészek pusztulásának vagy elbontásának idejéről nincs pontos adatunk. Annyi bizonyos, hogy Myskovszky Viktor 1879-ben már nem említ templomhoz kapcsolódó sekrestyét és osszáriumot. A datálást nehezíti, hogy az idők során elvégzett felújításokhoz kapcsolódó földmunkák a területet többször megbolygatták, és a középkori kerámiaanyag újkori és modern cserepekkel keveredett. A kutatás során napvilágra kerültek a középkori temető sírjainak rossz állapotú, ám bolygatott helyzetű csontjai, valamint a torony északnyugati sarkánál 1880-84-ben elvégzett fal- és alapmegerősítés alapozása is. (A kerámia- és csontanyag feldolgozása folyamatban van.) A templom állapota jelenleg is folyamatosan romlik. A falkoronába és a toronyfalba sűrűn beépített vonóvasak ellenére a falakon és a diadalíven évről évre újabb és újabb