Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

RÖVID JELENTÉSEK - Jelentés a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély parkjában lévő egykori szigeti pavilon maradványainak kutatásáról (Balázsik Tamás)

tására. A három ütemben folyó munkálatok során bebizonyosodott, hogy a rondella belső területéről a vízmű építése során teljes egészében kitermelték a török kori rétegeket, a feltárás teljes mélységéig (a jelenlegi járószinttől mért 3-6 méter mélységig) mindenhol kevert újkori feltöltést találtunk, 19. századinál korábbi réteget nem sikerült megfognunk. A középkori kőfaragványok is a 19. századi törmelékkel vegyesen kerültek elő. A kutatás során kiderült, hogy a rondella falvastagsága nem egyenletes. Nyugaton 230 cm, az északi oldalon 344 cm, míg keleten már 370 cm-re vastagodik a fal. A déli, torkolati oldalon az előkerült 178 cm hosszú ép szakaszon 190 és 220 cm között változik a falvastagság. Bebizonyosodott, hogy a rondellának csak a nyugati és keleti oldalán volt egy-egy ágyúkamra, az északi oldalon - ellentétben a 19. századi metszetekkel - nem. Továbbá feltűnő volt, hogy a helyenként hat méter mélységig feltárt belső falsíkon sehol sem találtuk osztófödémnek vagy boltozatnak nyomát, így feltehető, hogy a védmű inkább egy üres torony lehetett, mint egy több szintre osztott rondella. A feltárások eredményei és a történeti kutatások alapján világossá vált, hogy a jelenleg álló északi rondella - egy korábbi, jelenleg ismeretlen alaprajzú Árpád-kori torony helyére - a 17. században törökök által épített védmű volt, melynek belsejét a 19. században pusztították el, hogy az érseki vízműnek megfelelő alapozást készíthessenek. Tolnai Gergely JELENTÉS A FEHÉRVÁRCSURGÓI KÁROLYI-KASTÉLY PARKJÁBAN LÉVŐ EGYKORI SZIGETI PAVILON MARADVÁNYAINAK KUTATÁSÁRÓL 2000. július 4-14. között régészeti kutatást végeztünk a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély parkjában, a szigeten álló egykori pavilon helyének meghatározása céljából. A kutatás kiinduló pontját, a kutatóárkok helyének megválasztását két, a II. világháború előtt készült fényképfelvétel határozta meg, amelyek tanúsága szerint a pavilon maradványai az északnyugat-délkeleti tengelyű sziget délnyugati végén keresendők. A kutatóárkok helyének körültekintő kiválasztásának köszönhetően - miként a feltárás második szakaszában a szelvény nyitásakor kiderült - a délnyugat-északkeleti irányú kutatóárok vonala a kör alaprajzú épületnek éppen a középtengelyére esett. Ennek felét kiásva megvizsgálhattuk a rétegviszonyokat és magának a maradványnak a kutatóárok oldalfalán jelentkező metszetét. A rendelkezésünkre álló forrásokból tudjuk, hogy Károlyi György (1802-1877) már 1836-ban, a Csurgó zálogba vételét követő második évben tárgyalásokba kezdett Heinrich Koch építésszel a kastély építését, átépítését illetően. Már ekkor megbeszélésre került sor a kertet illetően is, amelynek beültetésére Bécsből hoztak számos növényt. Térképes ábrázoláson először 1882-ben, a III. katonai felmérésen tűnik fel tó és a sziget, melyek kialakítására a kastély 1844 és 1849 közötti átépítését követően került sor. Bizonyára ezért nem szerepel még - az 1846-47-es állapotot rögzítő - 1829 és 1866 között készült II. katonai felmérésen. A tó helyének kiválasztását - a talajszerkezeten is érzékelhető - erősen vízjárta környezet, az itt folyó patak helyzete határozta meg. Bizonyára a munkálatok 19. század második felére tehető időszakának dokumentuma az