Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
VITA - Enyedi Pál-Fontana Eszter: Történeti orgonáink védelme
séges tervezői és opponensi együttes felügyelet tehát a legegyszerűbb esetben is az egyházi és állami megbízásban lévő szakértők együttműködésével biztosítható. 15 Végül, nem kevésbé fontos teendő a kivitelezés színvonalának emelése. Magyarországon ma nincs orgonarestaurátor; orgonaépítők jó szándékúan, de kifejezett hangszerrestaurálási szakismeretek nélkül igyekeznek jól-rosszul ellátni e feladatokat. Bár a továbblépés egy új, konzervátori gondolkodásmód elsajátításával, valamint saját lehetőségeink és korlátjaink helyes felmérésével kezdődik, ezen túl a legfontosabb restaurálási szempontoknak és eljárásoknak mielőbb az orgonaépítők képzésébe, továbbképzésébe is be kell épülnie. A távlati cél - más restaurálási szakterületekhez, vagy napjaink német orgona-restaurálási gyakorlatához igazodva - a specializálódás, azaz a főiskolai végzettségű orgona-restaurátorok képzése. A hangszer belseje sokszor jelentős iparművészeti értékek hordozója, melyet - a bútorzathoz hasonlóan - ugyancsak felső fokon képzett, széles látókörű szakemberek gondjaira kell bízni. A fentiek alapvető feltételeit jelentik a műemlékorgonák hatékony védelmének, szakszerű megőrzésének és restaurálásának. Konkrét elképzeléseket csak mindezek együttes fennállása esetén lehet valamennyi érdekelt számára megnyugtatóan szabályozva és eredményesen megtárgyalni, majd a megvalósuláshoz segíteni. JEGYZETEK 1 Ennek okairól, a hazai orgonakutatás és műemlékorgona-védelem történetéről ld. Dudits Pál: „A magyarországi műemlékorgonák védelmének történetéből", Magyar Egyházzene I (1993/94) 74-78.; Enyedi Pál: „A magyarországi orgonaépítés kutatása", Magyar Egyházzene VIII (2000/01) 49-60.! 2 Hajdók Judit: „Történeti orgonáink restaurálási problémáiról", Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2, 179-184. „... az orgonarestaurálás ... normája ... egyelőre nem körvonalazódott, még esetleges.", 179. 3 Megjelent: Magyar Egyházzene I (1993/94) 104-111. (A továbbiakban: Irányelvek.) 4 „A műemlékek konzerválására és restaurálására vonatkozó nemzetközi Charta (Velence 1964)", Műemlékvédelem VIII (1964) 215-216. (A továbbiakban: Velencei Charta.) 5 „Richtlinien zum Schutz Denkmalwerter Orgeln (Neufassung des Weilheimer Regulativs)", Ars Organi Heft 36, Berlin 1970. 1424-1427.; Kristian Wegscheider-Helmut Werner: Richtlinien zur Erhaltung wertvoller historischer Orgeln. (Studien zur Aufführungspraxis und Interpretation von Instrumentalmusik des 19. Jahrhunderts, Heft 12.) Blankenburg/Harz 1981. 6 Ld. Irányelvek, 110-111! A témát összefoglaló újabb nemzetközi kiadvány: The Care of Historic Musical Instruments. Edited by Robert L. Barclay, Edinburgh 1997. 7 E szervezetek: Magyar Egyházzenei Társaság. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, MTA Zenetudományi Intézet, Magyar Hangszerész Szövetség, Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, Országos Magyar Cecília Társulat, Református Egyházzenészek Munkaközössége, Magyarországi Evangélikus Egyház Zenei Bizottsága. 8 Vö. Kormos Gyula: „EOS 2001 - Európai Orgonaszimpózium Göteborgban", Magyar Egyházzene IX (2001/02) 167-168.! 9 A másik megnevezett „példa a szakmai tévedésre: «a munkálatokat lehetőleg abban a helyiségben kell végezni, melyben az orgona áll»". Hajdók ellenvetése: „A restaurálás a templomkarzaton nem oldható meg a helyhiány, a liturgia és az építéshez hasonlóan a szükséges gép- és eszköztár szállíthatatlansága miatt." Kár, hogy a szerző nem idézi az „Irányelvek" inkriminált mondatának második felét, amelyben szerepelnek az orgona elszállítása ellen szóló érvek: „hogy egyes alkatrészeket ne tegyünk ki feleslegesen a páratartalom ingadozásának és a szállítással járó veszélyeknek." Ezeken túl:
