Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

MŰHELY - Wierdl Zsuzsa: Az esztergomi palotakápolna és a Vitéz János-Studiolo falképeinek restaurálása

szoncsíkkal rögzítették a vakkerethez, amelyeket csak egyenként lehetett lebontani. Az így szabaddá vált vásznat csupán ezután volt szabad biztonságosan, hátulról leválasztani az elölről előzőleg levédett töredékekről. A tisztítást a vastag cement szélezés eltávolításával kezdtük meg (ez a palota összes falképtöredékét „keretezte"). A hátoldalról először a két centiméteres vakolatot majd a Pellicioli-féle átültetés vastagabb hordozó vásznát távolítottuk el. Az így körülbelül két milliméterre vékonyodott festmény egy vékony vászonból, az azon elhelyezkedő hajszálvékony festékrétegből és az egészet átitató, gipszes krétás keverékű ragasztóanyagból állt. A falkép eredeti karakterének visszanyerése és megőrzése érdekében a ragasztóanyagot kiszedtük a felületből, s a vékony vásznat mechanikusan az epidermiszig vékonyítottuk. A festmény felületét korábban erősen átfestették, minek következtében (olajos sárgás-zöld színek) a kép elveszítette eredeti, légies, freskós jellegét. A tisztítás során a töredékek „fölszabadultak", ismét láthatóvá váltak a meszes ecsetvonások. A kép-töredékeken ugyanaz az erős, vastag, (véleményem szerint előkészítő rajzolat) látható, mint az Erények figuráin. Az ily módon letisztított, levékonyított töredékek - konzerválás után - három rétegű, meszes alapú, csak természetes anyagokból álló hordozót kaptak. A kis felületi hiányokat mész és márványpor alapú masszával tömítettük, amelynek tetejére, a retus előkészítéseként, finom meszes réteg került. A retus akvarellel, pontozásos, az eredetitől megkülönböztető technikával készül. A három töredék egymás mellett, de külön kerül majd bemutatásra, mivel munkánk során fény derült arra, hogy összefüggésük nem bizonyítható, színárnyalatuk és ábrázolásmódjuk eltérő vonásokat mutat. A töredékek átültetve, kész szerkezettel várják, hogy visszakerüljenek helyükre, a száraz falakra. A 2001 augusztusi esőzések újabb beázásokat idéztek elő. A studiolo és a toronyszoba fölötti terasz a külső falak csatlakozása mentén folyamatosan vizesedik. A 2000 novemberében gépekkel letisztított falakon újabb só-kivirágzások tűntek fel. A királylépcső fölé „magasodó" külső falról állandó zúzalék hull alá. Talán itt lenne az idő, hogy végre komolyan megoldódjon a studiolo fedése. Időszerűségét a folyamatosan előrehaladó restaurálás is indokolja. Jó lenne, ha nem az értékes reneszánsz falkép „frissen" restaurált felületein folyna majd végig a víz. Remélhető, hogy a folyamatos beázás okozta problémák hamarosan megoldódnak, s a falak ismételt letisztítása után a töredékek is bemutathatok lesznek. Összegzésképpen elmondható, hogy az esztergomi restaurálások során arra törekszünk, hogy a felületeket „megszabadítsuk" az összes előző beavatkozástól, s feltárjuk az eredeti réteget. Úgy gondoljuk, hogy magát a művet kell bemutatnunk, nem pedig a restaurátorok egymásra rétegződött munkáját. Mindez segítséget nyújthat a művészettörténeti kutatásoknak, újabb adatokkal gazdagítva azt. A restaurálás végeztével akár még olyan, eddig nem megfejtett kérdésekre is választ kaphatunk, mint például a jeles művészek kiléte, hiszen végre az eredeti műveket lehet majd tanulmányozni.