F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
MŰHELY - Koppány Tibor: A gátai számadáskönyvek. Adatok egy 17. század eleji dunántúli uradalom építkezéseihez
Ez a fizetés - az egyébként ismeretlen, csak a számadások egyes tételeiben olvasható hivatkozások szerinti szerződésekben előre meghatározott módon - részben készpénzben, részben pedig, ahogyan arról már korábban szó volt, természetben történt. Hans Paur kőművesmester 1629-ben, alkalmazásának első esztendejében 115 rénes forintot és 17 dénárt kapott készpénzben „Comentiojara", de külön fizettek neki a téglaégető kemence építéséért, mert az valószínűleg nem szerepelt előre megkötött szerződésében, októberben pedig egy mut búzát kapott. A következő esztendőben a „conventioban" járó 162 forintot és 80 dénárt, emellett 6 hízót kapott és az áccsal együtt 12 mérő gabonát. 1631-ben ismét a kemence javításáért és a pince építéséért vett fel pénzbeli fizetést. Az ács is külön pénzt kapott az első években készült pajta építéséért, külön a pajta előtti kapuért, külön az udvarház vagy kastély tetejéért, egy borona ólért, egy jobbágyház újjáépítéséért, bár elképzelhető, hogy minderre önálló szerződéseket kötöttek. Természetbeni juttatásai közül csak az 1631. évi ismeretes, ekkor 52 köböl rozsot és egy köböl búzát kapott. A téglásmester minden egyes kemence égetése alkalmával kapott fizetést az égetett téglamennyiség után és minden egyes égetés befejezése után bor is járt neki. A margitbányai kőfaragónak 1629 év végén 19 forint 50 dénárt fizettek, de már november végén 11 méc 18 rozsot kapott. 1632-ben a két legényével 30 hétig dolgozó pordányi asztalos 34 forint készpénzt és 105 pint bort kapott, az öt hetet dolgozó keresztúri asztalos 6 forintot és 36 icce bort. A Galántán dolgozó Wink nevű asztalosnak 1633-ban egész évi munkájáért 8 forint 76 dénárt, egy mázsa húst, 3 akó bort és 24 dénár ára sót fizettek. Ezeknek az összegeknek az összehasonlítására természetesen nincs mód, mert nem lehet tudni, milyen és mennyi munka van mögöttük. Ebben az esetben annyi talán feltételezhető, hogy azért alkalmaztak többféle asztalost, mert a szakmájukon belül egymástól eltérő és többféle munkát végeztek. Mátyás uradalmi kertész conventiojára 1632-ben 7 forint és 32 dénárt kapott, ezenkívül 2 pár cipőt talpalással, 1633-ban pedig 6 rénes forintot és 17 garast, egy tallérért egy nadrágot és fél rénest „az dolmánnia vakságául". Az utóbbi adatok viszont annak a feltételezésnek felelhetnek meg, hogy a tiszttartó minden egyes vállalkozó szakiparossal úgy egyezhetett meg, ahogy a két szerződő félnek az a legjobbnak tűnt. Az akkori szokásnak megfelelően, amely megintcsak a középkorból öröklődött, a helybeli munkavégzés ideje alatt a mesternek és legényeinek megfelelő szállás és ellátás, az utóbbi keretében naponta meghatározott mennyiségű kenyér, hús és bor járt. A számadásokba ezek ára is bekerülhetett, mert adott esetben azt is vásárolni kellett, ha az uradalom termése nem fedezte. A kőművesek és az ácsok számára kifizetett összegekből néhány tétel esetében a napszámbér is kiszámítható. Ez megfelel annak a 24-28 dénárnak, amelyet egy 17. század eleji soproni árszabás rögzít. 19 Az ebből alakuló havi kereset 6 és 8 forint között mozgott, ez az az összeg, amelyet a Gátán dolgozók is kaptak. Valamivel később, a század közepe táján 8 forint körüli összeg volt a Batthyány-uradalmakban dolgozó kőműveseki és ácsok bére. 20 A pápai vár tervezett erősítése ügyében 1653-ban készített előterjesztés már havi 8-10 forintos kőműves és ács munkabérekkel számolt, 21 ebben az esetben azonban olyan katonai építkezésről volt szó, amelyen a bécsi Haditanács által
