F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

meny belső padlószintje nagyjából megegyezett a templom külső járószintjével, és a körtemplom lesüllyesztett padlójáról ide felvezető lépcső egyik téglasora több-kevesebb épségben megmaradt.

56 A következő nagy építési periódusban - a rotunda szentélyének elbontásával elkészült a templom új, támpillérekkel megerősített, sokszögzáródású szentélye, mely, mint láttuk, eredetileg alacsonyabb boltozattal rendelkezett. A későgótikus szentélyben feltártuk az egykorú oltáralapot, melynek nyugati síkjához másodlagosan hozzáfalaztak egy kőpadkát, rajta téglaburkolat maradványával. (11/a ábra) A templomromot vastagon borító omladékréteg a török kortól kezdődő folyamatos pusztulás során képződött, ennek bizonyítékaként számos kétszer hornyolt bordatöredék került elő belőle. Ezeken megfigyelhető volt az ismert vöröses-rózsaszínes festés fölött egy meszelésrétcg is. A késő gótikus szentély új téglapadlót kapott: a rézsútosan lerakott, 20x20x4 cm-es téglákból álló padlót több helyen feltárhattuk, így a rotunda hajójának északi falánál is, az új téglapadlót pedig kifuttatták a már meglévő fülke fenékszintjéig. A hajóban a korábbi, lemélyített téglapadlót megtartották, a szentély magasabb padlója felé két, a korábbi padlóra lefektetett kőgerenda képezte a lépcsőt legalábbis itt, a fülke környékén. A késő gótikus padló a déli szentélyfal tövében ugyancsak előkerült; ott, ahol hiányzott - így a keleti szentélyfal belső síkján, valamint az oltártömb keleti oldalán - szintjét a kihajló vakolat jelezte. A külső járószint nem változott a korábbi évszázadokhoz képest. A késő gótikus szentély hasonló elszedett lábazati párkányt kapott, mint amilyen a körtemplomon is megfigyelhető, de alatta - mint azt az 5. árokban megfigyelhettük - már csak egyszerű törtkőből falazott falsík következett. A külső vakolat természetesen mindkettőt elfedte a középkorban, így a különbség nem látszott. Az őszi tereprendezés során került elő a sekrestyéhez nyugatról hozzáépült 2,5x3 m-es helyiség, melyben rengeteg összekevert emberi csont került elő, így biztosan osszáriumként határozható meg. Törtkőből készült, 60 cm vastag falai hevenyészett építkezésre utalnak. Kérdéses, hogy a nyugati falának északi szakaszán látható kiromlás a bajárat helyét jelzi-e, sőt az is, volt-e egyáltalán bejárata. A rom körül a 19. század második felében kisebb tereprendezésre kerülhetett sor. Megvizsgáltuk ugyanis azt a kőfalat, mely a romtól 15 m-re délre található, és azt találtuk, hogy a középkori temető árka még a 19. század végén is megvolt; ekkor valaki egy a templomdombra felvezető kőlépcsőt épített ide, melyhez kapcsolódóan a domb peremére járdát épített bélyeges téglákból.

57 Csak ezután töltődött fel a temető árka, s a vizsgált kőfal sekély alapozása már a feltöltésbe mélyed bele, azaz egy 20. századi ház maradványáról van szó. A templom körítőfala ugyancsak látható volt ekkoriban, azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a fal koronájára vékony betonlepényt tettek. A kutatások értékelése Az alagi rotunda - alaprajzát tekintve - hazai körtemplomaink legáltalánosabb típusába sorolható. Az alábbiakban röviden kitérünk e típus párhuzamaira, különös tekintet-