F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

8. Dunakeszi-Alagimajor, templomrom. A késő gótikus szentségtartó-fülke, jobbra a korábbi konzol fészkének téglából készült kifoltozásával. 2000. Fotó: Fülöp András Az ásatás eredményei A régészeti feltárás két ütemben zajlott. Elsőként - 2000 tavaszán - a romterület belsejének kutatását végeztük el. Ősszel - immár a műemléki helyreállítás keretében - sor került a rom környezetének tereprendezésére. A kézi erővel folytatott munka során számos értékes megfigyelést tettünk, sőt további szondázást is végezhettünk. A templomromot elsőként két kutatóárokkal metszettük át: az egyik nagyjából a késő gótikus szentély (1. árok, 9. és 11/a. ábra), a másik a legyező alakú építmény tengelyében húzódott.

53 (2. árok, 11/b ábra) Ezek segítségével határozhattuk meg az épület legkorábbi periódusát képező körtemplom méreteit, kiterjedését. (10. ábra) E rotunda belső átmérője - összhangban a korábbi felmérésekkel - 7,65 m volt. A faltető helyenként már a felszínen is látszott, s a feltárás igazolta, hogy a körtemplom felmenő fala kváderkövckből, alapozása törtkőból épült. Az egykori felmenő falazat alsó két kősóra - egyben lábazata - nagyrészt épségben megmaradt. (11/a és 12. ábra) A köríves fal külső belső síkját is szépen faragott kövekkel rakták ki, a falmag pedig szokás szerint apróbb kövekkel és habarccsal volt kitöltve. A lábazati párkány lezárása egyszerű élszedéssel történt. A ma már hiányzó, lábazat fölé emelkedő fal szélessége 110 cm lehetett. A körtemplom szentélyének az 1. kutatóárokban semmilyen nyoma nem mutatkozott, ugyanis a falnak még az alapozását is kitermelték, s csak a falomladékkal teli gödröt figyelhettük meg. Ennek a gödörnek az altalajba mélyedő nyugati határa