F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

megállítása valamivel a váll fölött gömbszeletes. Ld: Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája I. (Félköríves záradéka üló'fülkék) Budapest Régiségei XX. (1963) 99.: és Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája. Csúcsíves záradékú üló'fülkék. Építés- Építészettudomány X. ( 1978) 140. A Fortuna u. 13. déli oldalának három ülőíülkéje a Hess András tériekhez kapcsolható. Félköríves záródásúak negyedhomorlatos profillal, amely a pillérvállnál vízszintesen átfordul. Ld: Czagány, i. m. 1978. 136-37. és 4-5.jp. Az ülőfülkék hátfala nagy kváderekből falazott, itt számomra megmagyarázhatatlan okból a kőhatárokból háromkaréjos ívek rajzolódnak ki. Talán ez vezette Czagányt arra, hogy a fülkéket (hibásan) háromkaréjosnak írja le. Az ülőfülkék datálásában Czagány roppant bizonytalan (Anjou kor eleje, máskor közepe vagy vége). Formarokonságuk azonban elárulja, hogy az üló'fülkék egykorúak, és a 13. század közepi nagy építkezések hasonló szerkezeteinek egyszerűsített változatai. Ugyanilyen keltezést javasol Tóth. i. m. 1976. 43. jp. is, a pillérvállak alatt átforduló prolii alapján. Egy másik ülőfülketípust az jellemez, hogy élszedéses keretprofíljuk a vállnál mind az íven, mind a függőleges részen megszakad. Emiatt minden bizonnyal 13. századiak. Félköríves záródásúak. A Szentháromság u. 7. ülőfülkéin a megállítás a függőleges részen alul-fölül szarvas, az íven köríves. Czagány, i. m. 1963. 88-89. és 1-3. kép. (A megállításon nincs „levélke") A Fortuna u. 5. alatti üló'fülkék igen hasonlóak, csak a megállításforma valamivel egyszerűbb, síkháromszüges. Uo. 88-90. és 4-5. kép. Czagánynál ezen ülőfülkék datálása is igen zavaros és ellentmondásos. Ld. még: Czagány, i. m. 1978. 152.: 8-9.jp. I 14. Buda század közepi betelepülése az adatokból is kiolvasható. 1250-től vannak nyomok a zsidók várbeli megtelepedésére és a pénzverde Budára költözésére. 1255-ben már működik a pénzverde (Kammerhof) és a vásárvámoknak, illetve az esztergomi pénzverő kovácsok családostól való itt lakásának jogi kérdéseit kell tisztázni. Tapolcsányi Péter 1257-58-ban költözik fel a várba. Zolnay, i. m. 1963. 68-69, 83.; Györffy, i. m. 1975. 300.. 302.. 304. Ezzel szemben Gyürky Katalin: Buda településének kezdete a régészeti adatok alapján. Archaeológiai Értesítő 99. (1972) 41-45. arra gondolt, hogy a betelepülés később, az 1260-70-cs években történt. Leletei és rétegei szerint 1242 után a tatárok előtt épült házakat újították meg a régi települési rendszer szerint, és csak ez után került sor az új lelek és utcarend kialakítására. Véleményem szerint Gyürky megfigyelései jól öszhangba hozhatók a korábbi feltelepülés elméletével is, ha feltételezzük, hogy az 1242 előtti viszonyok helyreállítása és az új építkezések között rövidebb idő tell el. mint Gyürky gondolta. 115. Csak néhány példa: Gerevich László: A gótika elterjedése a XIII. század derekától a XIV. század elejéig. In: A magyarországi művészet története. Főszerk.: Fülep Lajos Budapest, 1970. 105.; Gerevich László: Budapest művészete az Árpád-korban. In: Budapest története. Főszerk.: Gerevich László. I. Budapest, 1975. 375.; Dercsényi Dezső: A gótika kezdete (a XIII. század második fele) In: Dercsényi Dezső - Zádor Anna: Kis magyar művészettörténet. Budapest, 1980. 62.; Entz, Géza: Gótikus építészet Magyarországon. Budapest, 1974. 6. 116. Nevéhez fűződik az említett toposz megkérdőjelezésével együtt az 1230-50-es évek udvari művészetének felvázolása is, a korszakhatárok és - Csemcgirc támaszkodva - a közép európai meghatározottság megállapításával. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy vizsgált anyagunk stiláris meghatározása mindmáig igen bizonytalan lábakon áll (későromán - korai gótikus, klasszikus gótikus jegyekkel). Vö. elsősorban: Marosi Ernő: Magyarországi művészet a 12-13. században. Történelmi Szemle 1980. 141., 147-148., 149.; és ennek nyomán: Marosi Ernő: Román kor. In: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Szerk. Aradi Nóra. Budapest, 1983. 45-48., 52-54. Valamint: Marosi, i. m. 1980. (Építés- Építészettudomány) 314-322. (itt Pannonhalma egyes részleteinek bevonása stíluskörünkbe alaptalan) és Marosi, i. m. 1996. 71. Ez utóbbi, 1985-ben írt cikkben még tovább szélesíti a kört Ócsával (ornamentika), illetve Vérlesszentkereszttel (sárkányok), amit szintén nem látok igazolhatónak. 1 17. Tisnovban a mérműves ablak a szentélyzáródás délkeleti oldalán jól látható. A nyílás a támpillérközt kitöltő csúcsíves fülkében helyezkedik el, egyszerű, kétosztatú; a kőrács két csúcsív fölötti körből áll. Kuthan, i. m. 1982. 16.1 kép.; Kitthan, i. m. 1994. 396. oldal képe. A prágai Ágnes kolostor együttesén ugyanez, az ablaktípus a Szent Ferenc-templom déli hajójának keleti szakaszában látható. Soukupová, Helena: Anezky klaster v Praze. Praha, 1989. 29, 33-34. kép.