F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

gati lizéna sárkánya (vö: Rostás, i. m. 2000. 73.) a vakolatrétegek alól szinte teljes épségben került eló', és alatta, a lizéna nyugati oldalán újabb háromkaréjos félpalmettát tártak fel. A diadalívfejezeteket Sütó' József restaurálta tavaly, Deák Jenő segítségével. A hajó két szakasza közti tám fejezetének hullámindáját (vö: Rostás, i. m. 2000. 71.) apró sárkányfej köpi (11. ábra), amely a fejezet bal oldalán a falsíkból nő ki. A hulláminda a fejezet melletti jobb oldali falsfkon egy újabb háromkaréjos félpalmeltában végződik. A fejezet és a kápolnaemelet további kőfaragványainak idei feltárási és konzerválási munkálataiba Czimbalmos Attila is bekapcsolódott. D. Mezey Alice-zal és Tóth Sándorral közösen figyeltük meg, hogy a diadalív indításának hiányzó, külön kőből faragott, keskenyebb és előreugró részének nyugati széle közvetlenül a szélesebb tagozat széltagozásához illeszkedett, amit az alatta lévő fedőlemez felső síkján látható bekarcolt illesztővonal, a habarcslenyomat és a szélesebb tagon lévő meszelés határa világosan kijelöl. Figyelemre méltó, hogy míg a hajó két szakasza közti boltindítás és a diadalív indításának nyugati része a fejlettebb tas-de-charge szisztéma szerint egybefaragott, addig a diadalív keleti részén az átlósbordát és a diadalív belső tagját külön-külön kezelték, köztük falazott boltvállal. A diadalívpillér keleti háromnegyedoszlopának lábazata fölött hiányzanak a törzs rétegkövei, csak a fejezet alatti legfelső van meg. Ennek oka, hogy a sekrestyeajtó közvetlenül a diadalívpillér mellett nyílik, és szárkövének rétegkövei a lábazat fölött a falpillér hasábos részéig benyúlnak. (Vö: Rostás, 1. m. 2000. 62.) Ebből következően eredetileg is hiányzott a keleli tám a mögötte lévő lizénával együtt, és erre utal az ajtó rétegkövein több helyen megmaradt, végighúzódó festésréteg is. A tisztítás után vált egyértelművé, hogy a hajó támkötegének szélső lábazatai is saroklevelesek voltak. Mivel ezek visszalépcsőzve helyezkednek el a középső lábazathoz képest, így csak egy-egy saroklevélnek van hely. A diadalív esetében, ahol a szélső lábazatok átlós helyzetűek, két-két saroklevél lepusztult maradványa jött elő lábazatonként. A nyugati lábazaton az alsó tóruszl középen megtámasztó konzolocska is kivehető. A diadalív keleti átlós támjának alsó tóruszát szokatlan módon a fal felöli rövid oldalon támasztja alá a konzolocska. Hogy itt a homlokzaton is volt-e ilyen, az ma már nem eldönthető. 3. //. Gyürky, Katalin: Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém. Bericht über die Ausgrabungen im Jahre 1957 und ihre wissenschaftlichen Ergebnisse. Acta Archeologica XV. (1963) különösen 341-350 és 372-379. A falfestésről: 377.; Tafel XIX/7-8. Analógiáinak kritikája: Tóth Sándor: 13. századi építőműhely Veszprémben. (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése. III.) A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei VI. (1967) különösen 172-177. 4. H. Gyürky, i. m. 1963. 378. és Abb. 21.; vö. Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, XIX-XX. 1994, 327-345. 16. jp. A profil élkörtetagos megfelelője egyébként köznapibbnak számít, ezt jónéhány olyan épületen is megtalálhatjuk, amely egyéb összefüggést nem mutat vizsgált anyagunkkal. Mindenekelőtt Esztergomban, a palotakápolna szentélyében, (Lux Géza: Ujabb ásatások a Margitszigeten. Technika, 1938. 2. ábra); továbbá Ocsán, a főszentély szentélyfejében (Csányi Károly - Lux Géza: Építészhallgatóink középkori építészeti felvételei. Ocsa. Református templom. Technika, XX. 1939. 151.; és 155. old., 16. ábra.); Jakon az igen kezdetleges megoldású, szalagbordás északi mellékhajóboltozatot kivéve minden 13. századi boltozatnál (szentélynégyszög, toronyaljak, karzalalj) (Lux, i. m. 1938. 2. ábra; és Bogyay Tamás: Ajaki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna. Szombathely, 1944. 56., 68; és 30-32. ill. 44. kép); Sopronhorpácson, a karzataljnál, (Bazsó Gábor: Sopronhorpács, plébániatemplom. Budapest, 1995. Lapidarium Hungaricum 3. Győr-Moson-Sopron megye I. 43.; 198/b kép). Végül megemlítendő, hogy Lebenyben, ahol a karzatalj és a toronyaljak azon homlokívei, amelyek profiláltak, sarkantyútagosak, a karzatalj boltozatán mégsem ilyen, hanem pálcatagokkal és homorlatokkal kíséri csúcsívtag látható. 5. //. Gyürky, i. m. 1963. Abb. 2.; Tóth, i. m. 1967. 174. 6. Az ablakcsoportról: Tóth, i. m. 1967. 163-173. és Tóth, i. m. 1994. 331-332. és 14. jp.; az ajtókeretelemekről: Tóth, i. m. 1994. 332. és 15. jp.; a félköríves keretről: Tóth, i. m. 1967. 169.; a két kápolna és az említett töredékek viszonyáról: Marosi, Ernő: Die Anfänge der Gotik 'n Ungarn. Budapest. 1984. 124-126. és különösen Tóth, i. m. 1994. 333. I6.jp. 7. Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém, 1979. 166-167; 171-172. és H. Gyürky, i. m. 1963. 379. alapján: az intézmény fenntartásához szükséges anyagiakról Bertalan püspök 1240-ben