F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere
Béla 1244-ben még Pest város polgárainak ad kiváltságlevelet, amelyben az új városról nem esik szó. 106 Buda első említése 1247, mely után viszont sűrűn szerepel az oklevelekben. 107 A budai plébániatemplom első említései: 1247; 1248; 1255 és 1269. Györffy szerint a templom építéséhez 1248-ban kezdtek hozzá, Csemegi az 1255-ös oklevél szövegét úgy értelmezi, hogy a templom épülőfélben van, az 1269-es dátumú irat (Györffy szerint 1270 körül hamisította a veszprémi püspök) alapján pedig nemrég készült el. 108 Az építkezésnek csak az első periódusa kapcsolódik ide, mivel Csemegi periodizációja alapján a vonatkozó részletek zöme az első építési fázisba tartozik (kivétel a főhajóboltozat és az északi torony néhány részlete, amelyek a második periódus részei). 109 Az 1252-ben Bolognában ülésező domonkos rendi nagykáptalan következő helyszínéül a budai kolostort jelölte meg, az ülésnek a kolostor 1254-ben helyet is adott. Ennek alapján az épületeknek 1252-ben legalább is befejezéshez közeli állapotban, 1254-ben pedig készen kellett állniuk. 110 A 10 éves Margitot 1252-ben vitték át Veszprémből a szigeti domonkos apácakolostorba, 11 1 ami a kolostor és a templom építésének befejezését jelzi. A Mária Magdolna templom egyhajós, torony nélküli épületét is az új stílusban készített kőfaragványok ékesítik. A magyar betelepülőknek az egyszerű templom felépítése nem jelenthetett hosszú ideig elhúzódó feladatot, az a német plébániával való jogvitát ideiglenesen lezáró 1257-es első egyezség írásba foglalásakor 112 már bizonyára állhatott. Az építkezés korai befejezését erősíti a domonkosokhoz kapcsolódó kaputöredék is. A három említett, értékelhető műrészletet is mutató 13. századi eredetű ház 113 pompásan kötődik az említett szakrális építkezésekhez, azok formakincse előképül szolgál az építtető világiaknak. Nem sokkal a tatárjárás után, a század közepén kellett, hogy keletkezzenek. 114 A század közepének budai anyaga tehát homogén, ami viszonylag rövid idő alatt jelentős feladatokat ellátni képes, egységes építőszervezetet tételez fel. A közelmúlt szakirodalmának toposza volt, hogy a tatárjárás stílustörést eredményezett a magyar művészetben, és az újjáépítés hozta magával a gótika végleges 'meggyökeresedését'. 115 Újabban Marosi Ernő ezt kétségbe vonta, 116 és a fentebb felsorakoztatott emlékanyag tézisét bizonyítja. A talárjárás feltételezett cezúrája nem érzékelhető, sőt! Figyelemre méltó, hogy a század második negyedének és közepének udvari művészeti produktuma milyen szorosan kötődik egymáshoz. Buda építészete Óbudából, Veszprémből, Türjéből és Gyulafírátótból nő ki. A biztosan tatárjárás utáni budai anyag és a tatárjárás előtti, vagy legalábbis előtte megkezdett építkezések szoros rokonsága feltételezi, hogy a királyi alkalmazásban lévő kőfaragók jórészt túlélték a pusztítást. Ebből a rokonságból még kél dolog következik: a rosszul adatolt építkezések esetében számolnunk kell az 1242 utáni befejezéssel is (Tűrje, Zsámbék és különösen Gyulafirátót), illetve, ezektől az 1242 előtt legalábbis megkezdett építkezésektől időben sem lehet jelentősen elválasztani a budai építkezéseket, azaz ez is azt erősíti, hogy a királyi támogatással épülő új fővárosban mind a templomok, mind a polgárházak és paloták már a század közepén jelentős műrészletekkel felépülnek. Emellett azonban valamicske stílusfejlődés is mutatkozik. A mérműves ablak Magyarországon Tisnov és a prágai Ágnes-kolostor példájára 117 a század középső éveiben a budai építkezéseken jelenik meg. 118 A profilok fokozatosan gazdagodnak, az orrlemezes körtetag gyakoribbá válik, noha még nem szorítja ki teljesen az orrtag nélküli változatot sem.
