F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.
13. Sevilla, katedrális. A Giralda-torony restaurálási terve, részlet következő időszakra vonatkozóan Palma de Mallorca katedrálisának homlokzati tervére, melyet Juan Bautista Peyronnet készített el. Egy földrengést követően, 1851-ben kezdődött meg - a nagyobb baj elkerülése érdekében - a sérült részek lebontása. A munkálatokat Sureda és Villalonga építészek vezették, akik óvatosságból nem merték visszaépíteni a homlokzatot. A probléma eldöntésére a királyi udvar építészének kiküldését kérték. Ekkor lépett közbe a Központi Műemléki Bizottság, amely Jesus de la Llave építészt és akadémikust ajánlotta a munka irányítására, aki azonban érzékelvén a feladat nagyságát, nem vállalta el. A Bizottság ezután a szintén akadémiai tag Antonio Herrera dc la Callc-t javasolta, aki ugyancsak visszalépett. Végül is Peyronnet akadémikus tervét fogadták el, aki akkoriban sztereómé tri át tanított a Madridi Építészeti Iskolán. Ez utóbbin kívül semmi más nem indokolta megbízatását, mivel Peyronnet köztudottan sokkal inkább számított a közmű és várostervezés szakemberének, melynek a Központi Műemléki Bizottság nagyon is tudatában volt. Az 1852. augusztus 31-én kelt királyi rendelet Peyronet-et bízta meg, hogy a homlokzat állapotáról és helyreállításának módjáról tanulmányt készítsen. 1853-ban elkészült a beszámoló és 1854-ben maga a terv is, amelynek rajzait elküldték az 1855. évi Párizsi Világkiállításra. Most csak a homlokzat restaurálási terveivel foglalkozunk, melyekről mindent kétséget kizáróan inkább a rögtönzés és a dekoratív megjelenésnek tett engedmények sorozata olvasható le, semmint a lendületes, fényűzéstől mentes és kifejező mediterrán gótikus stílus. A kompozíciós problémák megoldására - nem utolsósorban a mallorcai gótika olaszországi kapcsolatokat feltételező hamis elképzelései alapján (melyet, mondhatnánk csöppnyi iróniával, csupán az azonos földrajzi elhelyezkedés igazol) - Peyronet elküldte rajzolóját Palermóba, hogy „részleteket hozzon arról a templomról" (mármint a katedrálisról), valamint Orvietoba, hogy „stukkókat másoljon". Szerencsére Peyronet sajátos gótikájára nem hatottak különösebben ezek az olaszországi „tanulmányutak", hiszen emlékirataiban a következőket vallotta tervéről : „...mennyi és hány tanulmányra volt szükségem és képzeletemet hányszor kellett kínpadra vonnom, hogy végül közepes eredményt érjek el." A külső munkálatok 1862-ben kezdődtek meg és 1901-ben, Gaudi Palma de Mallorcába való érkezésekor fejeződtek be, aki a belső terek megreformálására kapott megbízást. Peyronet dekoratív formalizmusa eltakarta az eredeti gótikus szerkezet problémáit, elkövetve a
