F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapria: A spanyol építészeti örökség védelmének kezdetei (1844-1990) II.

14. Granada, Alhambra. A Comares-torony leggyakrabban felmerülő hibát, amelyre már Viollet is felhívta a figyelmet: „...elhinni, hogy a középkori építészet bármely eleme akaratunk szerint felnagyobbítható vagy kicsinyíthető anélkül, hogy az elvesztené értékét." A homlokzat restaurálásakor a gótikus stílus, valamint a reneszánsz főportái egységesítésének dilemmája is felmerült. A megoldás érdekében az utolsó építési periódus gótikája mellett döntöttek, melytől a kettő közötti különbség „elsimítását" remélték. A reneszánsz kapuzat oldalait egy-egy hatalmas támpillérrel támasztották meg, melyekkel kétségtelenül sikerült elérni a kapu elrejtését. Megépítésüket természetesen a homlokzati fal leomlását előidéző boltozati nyomás felfogásának szükségességével magyarázták. A vaskos támpillérek megépítésével végérvényesen meghamisították az épület belső szerkezetét. Kétségtelen, hogy a restaurálás végeredményeként létrejött külső építészeti kompozíció nemcsak, hogy nem utal vissza az öthajós térre, hanem függönyszerű hatást keltve, három részre osztja fel a homlokzatot. A leóni katedrális volt az első épület, melyet (1844-ben) műemlékké nyilvánítottak. 1859-ben Matías Lavina kezdte meg a katedrális - komoly vitákat kiváltó - restaurálási munkálatainak vezetését. Lavina-t Juan de Madrazo követte, aki számára a restaurálás nem jelentett mást mint „az értelmezés állandó tanulmányozását". Számára a katedrális eredeti állapotának visszaállítása volt a cél, „...az épület jellegével és stílusával anakronizmusoktól, valamint oda nem illő részletektől mentes -, teljes harmóniában élő beavatkozások igénybevételével". A Lavina által elkezdett déli homlokzati terv ennek szellemében készült el. A homlokzatok restaurálását Demetrio de los Ríos fejezte be, aki a statikai okok miatt lebontásra ítélt nyugati homlokzat újjáépítésére két lehetséges megoldást javasolt. Az első javaslat a homlokzat ugyanazon szerkezeti elemeinek felhasználásával történő visszaépítése volt, mely végül is nem került elfogadásra. A Szépművészeti Akadémia a második megoldást, egy új - a már elkészült déli homlokzattal jobban harmonizáló - homlokzat építését fogadta el. Demetrio de los Ríos tervét a restaurálást ellenzők széles táborának elítélő kritikája kísérte. 1865-től nyomon követhető a „művészeti stílusok" filológiai módszeren alapuló elemzését előtérbe helyező régészet térnyerése, amely végeredményben az építészeket