F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

5. Pécs, női szent (Mária?) szobrának részlete az Aranyos Mária-kápolnából, 1360-as évek. G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár középkori épületei és épületmaradványai. In: A pécsi püspökvár (Die Bischofsburg zu Pécs). ICOMOS Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottsága, 1999. 75. 72. kép francia hatás vonalán is. Tudjuk ugyanis, hogy a toulouse-i egyetemnek sem volt saját helyisége, így közgyűléseit a ferencesek vagy a dominikánusok kerengőiben tartotta, vagy éppen az ókeresztény eredetű Daurade (deaurata) cluny-i perjelségben. Ennek belső falait olyan márványoszlopok díszítették, amelyek aranyalapú mozaikokat vettek körül (Philippe Wolff Histoire de Toulouse. Toulouse, 1958. 47-48., 57., 71., 118., 170.). A másik tipológiai párhuzam viszont a (Miasszonyunk titulusú!) amiens-i székesegyház déli portálján lévő 13. század végi aranyozott Mária-szobor, egyszerre királyi fenségú és naiv, magas, koronás nőalak, karján gyermekkel (L'art Gothique. Le grammaire des Styles.- publiée sous la direction de Henry Martin. Paris, 1967. 42., Zoé Oldenburg: L'épopée des cathédrales. Milan, 1972. 239. 246.). Egy ilyen vizsgálódás mindenesetre szervesebben vezetne át az így előkészítetlennek tűnő avignoni előképek kérdéséhez, amit Búzás Gergely vet fel a püspöksír kapcsán, két párhuzamra is utalva. Mivel az analógiát meg is indokolja - bármilyen rövid részt kapott eredetileg - önálló fejezetet érdemelt volna (92, 98-99.). Kár, hogy ennek következtében az összefoglalásban merülnek fel a főszövegben nem tárgyalt szempontok. Ott a tüzetes ausztriai és délnémet öszehasonlításnál tovább nem mentek, nyugatabbra csak a töredékeket szobrászi szemmel összekombináló, kiszerkesztő, az imént említett, pár oldalas rész tekint. Mindezek alapján várható lenne egy újabb, a szóban forgó kérdéseket még átfogóbb módon tárgyaló monográfia. Végül is G. Sándor Mária szerint a Vilmos-síremlék készítésekor a püspök feltételezhetően rajzot vagy mintakönyvet hozott vagy hozatott Avignonból, ahol 1361 -ben ő maga is járt. Az analógiaként felhozott két sír közül (XXII. János ti334., VI. Ince 11362) azonban a legjobb esetben is csupán az egyiket láthatta. A rekonstrukciót mindenesetre meggyőzőbbé teszi, hogy ebben a régész Török József teológia professzor véleményére is építhetett, aki a kápolna fokozatos kialakítását és a felszentelés lehetséges időpontját liturgiái szabályok szerint értékelte (145-146, vö. 95.). Gero Győző két fontos fejezetet írt a kötetbe: a pécsi püspökvár erődrendszeréről a középkorban és a török korban. Ezek a témák a művészeti részek túlsúlya miatt talán a