F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

6. Pécs, gótikus kó'rács saroktöredéke az Aranyos Mária-kápolnából, 14. század második fele. G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár középkori épületei és épületmaradványai. In: A pécsi püspökvár (Die Bischofsburg zu Pécs). ICOMOS Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottsága, 1999. 84. 102. kép kelleténél hátrébb csúsztak, hiszen a kápolna ezen belül helyezkedik el. A szerző meggyőzően értékeli és ábrázolja a régészeti megközelítés fontosságát. A kővár építésének szükségességét a tatárjárás pusztításával és ennek építészeti következményével hozza kapcsolatba. A négyszög alaprajzú várat részlegesen sikerült feltárnia; ez csak 1 m falvastagságú volt, torony nélkül. Kellő óvatossággal vizsgálja a várfal és a városfal csatlakozását, elemzi ennek időpontját és foglalkozik a püspökvár falán át a városba vezető kapuval is. A vár tornyokkal és bástyákkal történő, további, korszerű kiépítését a 14. századra teszi. A század második felében bemutatja a váron belüli átrendeződést, amely a román stílusról a gótikára való váltásban is megnyilvánul. Hangsúlyosan utal a lőrések változásaira a 14-15. század során. Ekkor a városba vezető kapu tornyot kapott, továbbá megépült a belső várfal. A következő korszerűsítés a 15. század végére tehető, itt a szerző már forrásszerűen idézhette Kinizsi Pál várlátogatását és Ernuszt Zsigmond püspök építkezését. Ebbe tartozik a délnyugati barbakán (7. ábra) és a délkeleti sarokrondella kiépítése (48-53., 60.). A késő középkori védelmi rendszert örökítette meg szerinte Haüy 1687-ben, és ugyanezt írta le Evlia Cselebi. A várépítés az egykori déli kaputorony felépítésével fejeződhetett be, amit Ernuszt püspök 1498-as évszámmal jelölt, reneszánsz címerköve datál. így már a főpap által megerősített védművek kerültek szembe az oszmán haddal, s a vár csak fél évszázaddal később, 1543. július 20-án, lényegében harc nélkül esett el. Az addigra bizonyára nem túl jó állapotban lévő városfalat 1528-ban Ferdinánd király 12 évi adómenteséggel kívánta helyreállíttatni (54-55). A török várfal-és bástyaépítések javítás jellegét Gero Győző elsősorban régészeti feltárásainak eredményei, másodsorban pedig az oszmán várvizsgálati adatok és a defterek tanulmányozása alapján elemzi. Részletesebben foglalkozik az 1664. évi Zrínyiféle ostrommal, ez ugyanis a kőfal átszakadásához és cölöpsorral való pótlásához vezetett. Az erre vonatkozó korabeli helyszínrajzot az ásatás igazolta. Utána viszont a török hatalom nagyarányú helyreállító munkát végzett. Ennek során töltötték fel a romos terepet, benne a középkori egyetem épületéből lett török katonai szállás maradványait