F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

4. Pecs. Vilmos püspök címerköve a 14. században alapított egyetem c'pülctéból. G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár középkori épületei és épületmaradványai. In: A pécsi püspökvár (Die Bischofsburg zu Pécs). ICOMOS Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottsága. 1999. 41. 32.kép püspök síremlékének darabjai kerültek elő. Mélyenszántóan elemzi a főpap síremlékének figurális és architektonikus töredékeit (6. ábra). (64., 73., 74., 79., 80., 82., 84., 8688., 90., 92.). Hihető feltevése szerint egy annunciációs jelenet egyik szereplője volt az az angyal, amelynek felső része festett töredékben került elő, hajának egy kis, aranyozott fürtje megmaradt, kékre festett ruháján pedig szintén aranyozás nyomai láthatók (68., 70.). Gazdagítja a leletet egy 7 cm magas, festett, aranyozott hajú töredék, amely egy angyalhoz vagy egy gyermek Jézushoz tartozott (71-72.). Kétségtelenül sírhoz kapcsolódott egy nagyobb püspökalak-torzó. Palástjának festését gazdagon aranyozták, cingulusa rojtjai szintén aranyozottak, s aranyozással készültek ennek szívalakú motívumai is (68-69.). Egy másik töredék férfialak felsőtestét ábrázolja, alsó ruhája egy részén aranyozott díszítés figyelhető meg. A viselettörténeti szempontok érvényesítése e fejtegetések további értékét jelentik (70.). A kápolnából egyébként egy 1515 körüli, sajátos reneszánsz darab is előkerült (72-73.), ez azonban inkább a püspöki, mint az egyetemhez köthető használatot mutatja. Az elnevezés kérdését tekintve végül is a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy az „aranyos" jelző a Mária-szoborra vagy az egész kápolnára vonatkozik-e. A kérdést csak analógiák dönthetnek cl. G. Sándor Mária elsősorban közelebbi tájakról hoz párhuzamokat. Egy regensburgi magángyűjteményben található Mária-fej haja aranyozott, de valójában nem analóg, mert fátyol fedi és valamivel későbbi (67.). A szerző felsorolja a festett szobrok bécsi párhuzamait és ezeket összefüggésbe hozza Vilmos püspöknek az osztrák hercegi udvarban tett diplomáciai útjával. Mindemellett utal arra is, hogy a bécsi szobrászat ezidőtájt francia hatás alatt állt. Összefoglalásként hangsúlyozza, hogy a különféle várés más épületrészek korának összevetése a régészeti feltárás által vált lehetővé. A kápolnaalapító Miklós püspök falazott sírját és Vilmos püspök monumentális sírépítményét az alaprajz és a faragványok stílusa alapján különbözteti meg. Kettejük kápolnaépítését folyamatos munkaként mutatja be (144-147.). Nagy előny a bajor-magyar műemlékvédelmi, kiállításokkal összekapcsolt együttműködés, s ennek következtében a bajor és osztrák analógiák ismerete, az ottani stíluskörbe tartozó szobrok kutatása. Érdemes lenne azonban továbbhaladni az idézett