F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

SZEMLE - A pécsi püspökvár – régészet és épületkutatás (Pécs, Budapest 1999) (Székely Görgy)

1. Pécs, a 14. században alapított egyetem feltárás utáni alaprajza. G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár középkori épületei és épületmaradványai. In: A pécsi püspökvár (Die Bischofsburg zu Pécs). ICOMOS Német Szövetségi Köztársaság Nemzeti Bizottsága, 1999. 45. 44. kép denképpen szétszórtan -az egykori egyetem történetéről vallott markáns álláspontját (17., 19., 23., 33-36., 38-42., 44-45., 47.). Ezt elfogadja Fejérdy Tamás is: „...A középkori egyetem ... feltárt falmaradványai" (101.), „...az egykori egyetem épület..." (106.) (1-2. ábra) A feltárt leletek kétségkívül átívelik az időt, s így mutatják az egyetem felemelkedését és hanyatlását, követhető az út a „stúdium generale"-től a „schola maior"-ig. Visszás azonban, hogy az utóélet mikéntjét nem egyértelműen határozza meg a feltáró régész. A megfogalmazások között zavarba ejtő módon szerepel a „schola maioris ecclesie", ami valójában egy nagyobb egyház iskolája, sőt a nyelvtanilag lehetetlen „schola maioris"-alak is, továbbá szintén találkozunk a székesegyházi iskola és a káptalani iskola név alkalmazásával (40-41.). Az egyetem történetével kapcsolatban egyébként igen gazdag és sokoldalú szakirodalmat használt fel a szerző, ennek a kötetben közölt jegyzékéből azonban hiányolhatjuk Bónis Györgyöt és Csizmadia Andort. A tanulmányok középpontjában kétségtelenül Vilmos pécsi püspök áll, akinek nevét, származását, szerepét a szerkesztői munka során egyeztetni kellett volna úgy, hogy egyben a kötet állást foglaljon a korábbi nézetekkel kapcsolatban. Bónis György a tíz kötetes magyar történet tervezett II. kötetéhez írt kéziratos hagyatékában a rajnai Pfalzból származó Koppenbachi Vilmos pécsi püspökről,, egyetemi kancellárról írt. Ennek talán nem is mond ellent az, hogy Michael Petzet és Fejérdy Tamás előszavában a „rajna-pfalzi Bergzabernben született Vilmos püspök" (4.) megfogalmazás szerepel. Utóbb Búzás Gergely a Bergzaberni vezetéknevet használja (92., 95.). Kellően óvatos G. Sándor Mária a „német származású Vilmos püspök" elnevezéssel (12.). A vele kapcsolatos évszámok csak később szerepelnek(39., 95.). A feltáró régész többször minősíti