F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Bárdolatlan longobardok. „A longobardok jövője” Bresciában

Sankt Gallen ír kódex töredéke, a yorki múzeum állat- és indadíszes, aranyozott ezüst csészéje, Edinburgh és Durham kőfaragványai jelezték a stílus eredetét, a Vatikán egy angolszász kódexe, Bologna különleges, niello-technikájú aranygyűrűje pedig már az import darabok itáliai használatát példázták. Az ugyancsak lehetséges „kerülő útra" utalt az Alpok belsejében fekvő Müstair Szent János-templomának szalagfonatos márványdomborműve a 8-9. század fordulójáról, amely az inzuláris hatásokat magába olvasztó bajor művészet jellemzőit mutatja. Jó pár már Itáliában készült, kéziratos könyv szalagfonatos, állatfigurás iniciáléi tanúskodnak legékesebben az angolszász hatásról - a stílus átvételének fontos helyszíne volt a Szent Kolumban ír szerzetes által 614-ben alapított Bobbio kolostorának scriptoriuma. Róma és Aachen, a késő antikvitás és a Karoling reneszánsz között egyre világosabban ismerhető fel a langobardok központi közvetítő szerepe. Az önállóságától megfosztott Langobardia az új birodalom részeként sem vesztette el „jövőjét". Ellentétben a paderborni kiállításnak a Karoling pénzreformot és a közös európai pénzt, az eurót párhuzamosan bemutató részlegével, Bresciában nyíltan nem mutattak rá a jelenkori aktualitásokra, mégis nehéz elvonatkoztatni a mai helyzettől. A Lombardia és ÉszakItália függetlenségének szükségességét hangoztató szélsőséges erők véleményével szemben az északi és déli langobard területek kulturális egységének, és e kultúra általános európai összefüggésekbe való ágyazódásának hangsúlyozása éppen most és éppen egy európai uniós eseménysorozat keretében aligha véletlen. Pál LŐVEI „DIE ZUKUNFT DER LANGOBARDEN" IN BRESCIA Bei der ersten Folge der von der Europäischen Union unterstützten Ausstellungsseric „Karl der Große - die Geburt Europas" in Paderborn bekamen die Politik des die Macht der Franken nach Nordosten, in Richtung der von den Sachsen bewohnten Gebiete erweiternden Herrschers und Reichsorganisators sowie die Kunst des Hofes und seiner Umgebung zentrale Rolle. Die zweite Ausstellung in Barcelona hatte das „provinziellere" katalunische Grenzgebiet und den westlichen Becken des Mittelmeeres, das Zurückdrängen der arabischen Eroberung sowie den künstlerischen und wissenschaftlichen Einfluß der Moren zum Thema. Die dritte Exposition wurde im Sommer und Herbst 2000 in Brescia veranstaltet, sie präsentierte mit dem Titel „Die Zukunft der Langobarden" die Vergangenheit des 774 von Karl dem Großen eroberten, erst kurz zuvor vereinten langobardischen Staates und sein in das fränkische Reich gelangte kulturelle Erbe, einen wichtigen Vermittler des westeuropäischen Einflusses des östlichen Mediterraneums, des Byzanz. Der Schauplatz war ein Volltreffer. Ein zentraler Teil des ausgedehnten Gebäudekomplexes, das das Museum beherbergt, ist die kürzlich restaurierte Kirche des 753 vom Bresciaer Herzog Desiderius, dem späteren Langobarden-König, gestifteten San Salvatore Klosters mit der aus dem 8. Jahrhundert stammenden, im 12. Jh. umgebauten