F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Bárdolatlan longobardok. „A longobardok jövője” Bresciában

Lukács evangélista szimbólumát ábrázoló táblácska Ravennából. 8. század vége - 9. század eleje. Elefántcsont (11,9x10,2 cm). Firenze, magángyűjtemény tilck lehettek az előképei egy életfát tartó oroszlánokat mutató, 10. századi, Capuában őrzött kőtábla ábrázolási rendszerének (7. ábra). A korszak itáliai festészetének keleti párhuzamait a Sinai-hegyi Szent Katalin monostor három korai, 6. és 7-8. századi, cnkausztikás technikával festett ikonja képviselte a kijevi Khanenko Múzeumból. Az Itálián keresztül Nyugat-Európába került bizánci elefántcsont-faragványok példájaként a liège-i székesegyházi kincstár Hodegctria típusú, álló Madonnájának 10. századi tábláját mutatták be. Az ábrázolási típus aacheni jelenlétét egy 1900 táján festett akvarellmásolat igazolta, ekkor ugyanis a palotakápolna barokk stukkóit leverve akadtak rá a Nagy Károly-korabeli díszítés részleteire. A keletről a Karoling udvarba vezető út állomása lehetett a római Pantheon 7. század eleji Mária-ikonja, de akár a Madonna egy korai stukkóábrázolása is Bresciában. A Karoling-kori Lombardiának a birodalom Alpoktól északra fekvő részeivel kialakult kapcsolatait részben magának az útnak a bemutatásával jelezték a kiállítás rendezői. A Duna és a Rajna felé vezető kereskedelmi útvonal mentén a meredek hegyoldalba épített, valtellinai San Martino di Serravalle-templomot földcsuszamlás pusztította el, 9. századi falképtörcdékeit ásatás hozta napvilágra. Malles San Benedettotemplomának 9. század eleji fejezettöredéke, Bolzano aranyozott övvégei, Trento szentélyrekesztő táblái is ebbe a körbe kerültek. Az ekkor készült kódexek a látványos Karoling írás „győzelmét", egyben az itáliai képtípusok szívós továbbélését mutatják.